Nagyon nehéz lesz majd egy másfél évessel és egy pici babálval?

Szia!

Nekem a nagyok között 20 hónap van. Mindent meg lehet oldani 2 kicsivel is csak nehezebben. A nagy napirendje ne változzon lehetőleg. A kicsit a meglévőbe szoktasd bele. Fontos, hogy a nagyot is vond be teendőkbe (hozza a pelust, cumit). A féltékenység, durvulás inkább akkor kezd megjelenni, amikor a kicsi is elkezdi a helyváltoztatást. A nagyoknál ez volt, a fiunk által felépített tornyot seperc alatt ledöntötte, mikor már tudott kúszni. Nálunk a kicsi és a pici (lányok) között 28 hónap van, a kicsi irtó apás, ha a férjem felvette az elején a picit, jött, hogy helycsere van.

Fontos, hogy szerezz be egy jó, tesó szállítására is alkalmas kocsit. A tesófellépő szerintem még nem lesz jó, mert még kicsi lesz a nagy is.

Vehetsz ikerkocsit, tesókocsit, pótüléssel bővíthető szimplakocsit, ha olyan a babakocsid buggypodot. Így a kimozdulás (vásárlás, orvos, egyéb) nem lesz gond.

A lányaim között 21 hónap van.

A nagy az elsö perctöl kezdve imádja a kicsit, és a kicsi is a nagyot.

Féltékenykedés nem nagyon volt. A nagynak olyan dolgai voltak, hogy ha szoptattam, akkor ö is ölbe akart jönni(na de miért is ne), vagy ha a kicsi répapürét kapott neki is az kellett. De ezeket ö is megkaphatta.

Nekünk nem volt segítség, a nagyszülök nagyon messze, így a nagy minden pillanatba velünk volt. A pelenkázó mellett feltudott mászni és segíteni popsit törölni, aztán késöbb etette a picit, fogta a cumisüveget, tolta a babkocsit, levitte a pelenkát, hozta a törlökendöt...

Mondhatni, hogy mikor a kicsi megszületett a dackorszaka abba maradt(1 évesen már hisztizve tombolt a földön), majd mikor a kicsi 1 évesen kezdte a hisztit , kezdte a nagy is újra.

Én nem kertelek, pokol volt az első év.

A nagy háttérbe szorult, nem volt rá annyi idő mint előtte. Mindig csak azt hallotta vár kicsit, mindjárt csak megetetem, mindjárt csak elringatom...

Egy óra volt egy szoptatás, egy óra egy altatás, főzni, mosni takarítani is kellett. Mire elindúlt ám a két gyerekkel le izzadtam.

A nagy maradt volna a játszótéren, de a kicsi felkelt, haza kellett menni meg szoptatni, mert 50 ember előtt 5 fokban nem akartam nekivetkezni...

Nagyon nag lelkiismeret furdalás volt a nagy felé, hogy nincs rá annyi idő amennyit igényelt volna.

Most másfél a kicsi, könnyebb, de veszekednek, verekednek, mindig az kell ami a másiknál van. Hiszti, sírás rívás, agyilag kivagyok. Semmi segítség, de hát ez van, túlélés mindennap!

Nekem 18 hónap van a fiuk között.

Ikerkocsit használunk mai napig,anélkül meghalnék!A nagy nem egy nyugis gyerek.

Nekem az első 6 hónap volt kemény de az eleje nagyon.Mikor a nagy aludt délbe,a kicsi nem,stb....én is egy órát szoptattam az elején,nekem közbe a nagy eljátszogatott.

Míg nem "forr egybe" úgymond a napirendjük,addig nehéz,ez alatt főleg azt értem hogy mikor a kicsi is már egyszer alszik(délben),na azóta érzem hogy könnyebb.A déli altatás nekem nagyon gázos volt az első pár hónapban.

Nekem is lelkiismeretfurdalásom volt,mert a nagyobbikkal apa aludt miután a kicsi megszületett,ez fájó pont volt nekem.Véletlenül se tudtuk volna összetenni őket,a nagy is sokat ébredt,zavarták volna egymást.Most jutottunk el odáig,hogy összetegyük őket,a nagy 3 lesz a nyáron,a kicsi 14 hós.Persze jöttem én is,mert a kicsi még szopik.Így most már én altatom a 2 fiút egyszerre.