Mindenki a nagykönyvben megírtak alapján eteti és neveli a babáját? És hol van az anyai ösztön?

Hát nevelési könyveket,ritkán olvasok,inkább ösztönből nevelek.Emiatt gyakran elbizonytalanodom,de mindíg azt tartom szem előtt,hogy anyuék 4 tanult,tisztességes családanyát neveltek fel ezekkel a módszerekkel,az én gyerekeimnek is valószínűleg meg fog feleni.

Ja és inkább más családoknál figyelek,és kérdezősködöm,hogy kinél mi válik be a gyakorlatban,aztán mérlegelek és próbálkozom.

És nekem az az anyai ösztönöm,hogy tisztában kell lenni gyermekeid erősségével,és hiányoságaival is.Amiben jók azt erősíteni kell,amiben hiányosságuk van azt meg finomítgatni lehet,de megváltoztatni nem.Olyannak kell elfogadni gyermekünket amilyen.

Én abszolút ösztönből csinálom.

Hozzátáplálást meg a gyereket figyelve kezdtem.

Nem volt egyszerű menet, ezért mondom.

Hiába adták a "nagyszerű" tanácsokat a védőnők, meg a "nagykönyvek", ha a gyereknek nem az volt a jó, akkor nem az volt a jó. Ennyi.

Én az elejétől ösztönből döntök.

Volt, hogy nem jó döntést hoztam, pl: a gyerkőc köztünk alszik hajnaltól reggelig, mert fogzáskor elcsesztem, de majd megoldom ezt is.

Ember vagyok, nem gép.

Naná hogy nem, én minden tanácsot mosolyogva meghallgatok, csomó könyvet is olvastam a témában, de mérlegelek, átgondolom a dolgokat és úgy csinálom, ahogy szerintem a babámnak jó.

Szerintem minden gyerek más, máshogy kell nevelni, személyre szabottan, ezért van az, hogy az egyiknél az egyik módszer beválik, a másiknál meg semmit sem ér. Én igenis hallgatok az ösztöneimre.

Csak magamra és az anyukámra hallgatok. Több könyvet olvastam, egy dolgot próbáltunk ki (láncetetés este) kórház lett a vége. Kidobtam mindent.

Pár példa:

Nem lehet ringatni alváshoz, rakjam ágyba had sírjon, megtanulja hogy elaludjon egyedül.

A fenéket! Igenis ringatom, mert szüksége van rám, mert még pici. Ha pedig abbahagyja a sírást nem megtanulja, hanem rájön, hogy nem számíthat a szüleire, hiába kéri a segítséget. Engem is ringattak, mégis megtanultam egyedül aludni.

Ne feküdjön velünk, mert nem fog önállóan aludni.

A fenéket! A délutáni alvás mindig közös program. Lefekszem vele, odabújik. Néha én is beszundítok. A legszebb gyerekkori emlékeim közé tartozik, hogy anyuval délután összebújtunk. (sajnos kisiskolásként már csak hétvégente)

Táplálás. Ennyit meg annyit kell! megennie. Aztán görcsöl a sok anyuka, hogy jaj nem eszik.

A fenéket! Miért mi minden nap pontosan ugyanakkor és pontosan ugyanannyit eszünk? Valaki próbálja ki és mesélje el milyen.

Bocsi, hogy nyers voltam, de néha hülyét kapok azoktól, akik görcsösen ragaszkodnak egy amerikai vagy akármilyen könyvekben leírtakhoz. Aztán ha más a véleményed, akkor lehurrognak, meg jól lepontoznak.

Minden baba más, minden babának egyéni igényei vannak!

Nekünk is van napirendünk, a lányom "alakította ki" magának. Nekünk megfelel, neki is. :) Szépen fejlődik, ügyes, érdeklődő, mosolygós baba. (Nomeg hisztis is, de ilyent ugyebár megint nem illik mondani)

Első gyerekes anyuka 9 hónapos babával

Ha a könyvek alapján etetnénk a gyerekeket,akkor csak levegőn élnének.Édes anyámra és magamra hallgatok.

Amúgy meg imádom a közelségét a kis fiamnak,ezért szoktunk együtt aludni,bár 8 hónapos de még mindig képes vagyok el nézegetni ahogy alszik,vagy amit éppen csinál,mert egy kis móka mester!!

Sziasztok!

Megkonnyebbultem h nem csak en vagyok aki nem a nagy-konyvbol nevel gyermeket.

En is foleg az anyukamra(aki 5 gyereket szult es nevelt) na meg az osztonomre hallgatok ugyanis kulfoldon elek es anyuval nem tudok mindennap beszelni.

Az itteni orvosokra mar nem is hallgatok mert itt ha 6 honap elott adsz a babanak tapszeren vagy anyaejen kivul akkor mergezed stb.

Ezen az oldalon is ugy birom az "okos" tanacsokat amit ugy mondanak vissza mint a bemagolt hazifeladatot:S