Miért ennyire pesszimista a legtöbb anyuka?

Sok olyat ismerek akik még a jóban is a rosszat keresik. (pl. ha nem sír állandóan a baba akkor baja van, meg ilyenekk) Nem értem, hogy miért nem örülnek inkább, mint minden hüyeségen aggódnak. Sokan minden olyan dologba amit a baba csinál beleképzelnek valamilyen betegséget. Ezt nem értem. Nekem is első gyerekeim(ikrek)minden segítség nélkül, én is sokat aggódtam, de azért tudom hol a határ. Például nem csinálok hülyét magamból ha valamelyik épp a nyelvét nyújtogatja.Ilyet is hallottam már, hogy azt mondták beteg mert állandóan kidugja a nyelvét...

Nem akarok megbántani senkit és mielőtt egyesek írnák, nem vagyok én sem tökéletes. Csak érdekel, hogy miért ennyire pesszimisták sokan.