Miért ennyire pesszimista a legtöbb anyuka?

De szerintem tökéletes vagy :))

Azért, mert én is ilyen vagyok! Tudom, hogy mikor kell orvoshoz menni, tudom, hogy mikor elég az itthoni orcsepp, és az itthoni köptető, nem aggódom túl magam, és nem rohanok az ügyeletre minden köhintésre.

Nem aggódtam azon sem, amikor alig akart enni 1 évesen a kisfiam, 8 foga jött egyszerre. Az anyai ösztön nálam még soha nem csalt! Remélem nem is fog :)

Boldog vagyok, hogy 2 gyönyörű pasi anyukája lehetek, és élvezem mind a kettővel az együtt töltött időt :)

De még annyit hozzá tennék, hogy lehet, hogy akik ilyen aggódós anyukák, tudják, hogy nem jó, de ők ilyenek, és nem tudnak ellene mit tenni. Nem?

Bocs nyomott egy ENTERT a babám:)

szóval én például nem alaptalanul féltem végig ott volt a bogár a fülemben ,hogy Downos a babám.De sosem pesszimizmusból és nem magamnak csináltam tüneteket!

Ez ami magyarázatunk :)

Nem teljes komolysággal írtam, hogy de tökéletes vagy! Ezt gondolom értetted, anélkül, hogy most ezt itt megmagyaráznám. Meg én sem!

A lényege az lenne, hogy nem vagyok aggódós anyuka!

És így van, tökéletes ember nincs, ebben egyet értünk!

2 válaszoló

szia! Magamra vettem, amit mondtál, hiszen én voltam az, aki a gyerek nyelvnyújtogatása miatt aggódott. És tettem mindezt ezért, mert volt egy öcsém, aki vízfejűségben halt meg másfél évesen. És mikor a neten rákerestem a vízfejűségre, többek között a nyelvnyújtogatást is megtaláltam. Nem vagyok pesszimista, a gyermekemmel minden percet élvezek, alapvetően oprimista alkat vagyok. De akinek nem volt ilyen problémája a családban, az nem törhet pálcát az aggódósabb anyukák felett, mint amilyen én is vagyok. Kicsi voltam, nem nagyon emlékszem, de anyu sokat mesélt, főleg mostanában arról, hogy mi történt, hogy történt, hogyan zajlott az egész folyamat. Belehalnék, ha velem is megtörténne. Adja az Isten, hogy soha ne történjen a családodban hasonló. De hogy miért aggódok és „csinálok hülyét magamból”, azt csak én tudhatom, aki már átélte ezt. A temetésről készült képek még megvannak valahol.

Még csak annyit fűznék hozzá, hogy itt, ahol én lakom, sem Down-szűrést, sem AFP-vizsgálatot nem csinálnak. Nem tudhatom, hogy a gyermekemnek nincs-e valamilyen szellemi fogyatékossága, melyről nem tudok, de talán lelkiekben felkészülhetek rá, ha mégis kiderül. Úgy kisebb a trauma. Bizony, ezért olvasok minden betegségről, amiről hallok és ezért figyelem a gyermekem minden reakcióját. Örülök, hogy te nem vagy ilyen, de azért az, aki ilyesmit kérdez (mint én), valszeg nem alaptalanul kérdezi, és reméli, hogy van itt olyan anyuka, aki esetleg gyermekorvosától hallott hasonlóról.

(A), aki „hülyét csinált magából”