Teljesen összezavarodtam érzelmileg?

Szerintem ne foglalkozz anyósékkal. Ha jól értem külön laktok tőlük, igaz? Csak akkor menjetek és olyan időszakban, amikor nektek jó. 2 hónaposan még csak eszik-alszik a baba. Nincs is nagyon olyan időpont, amikor neki a legmegfelelőbb lenne. Ha ennyire nem érdeklődik az unoka iránt, akkor hanyagoljátok az odajárkálást. Főleg, ha kutya van, meg hideg is. Neked anyaként az a legfontosabb, hogy a babának jó legyen, a napirendje ne boruljon fel. Ha ezt valaki nem érti meg, hát így járt. Majd, ha látni akarja az unokát elmegy ő hozzátok.

Az anyukák többség, mint pl. én is általában a nap nagy részében kettesben vannak a babával. Az én férjem is estig dolgozik, hétvégén németet tanul, így mindig "enyém" a baba. Próbálja megteremteni a mindennapihoz szükséges pénzt. Ebbe bizony bele kell törődni, nekünk ez a "munka". De ahogy nő a baba, azért könnyebb is lesz vele, örülhetsz mindig amikor valami újat produkál. Mosolyog, gügyög, átfordul, mászik!

Jó babázást!

De azt tartsd szem előtt, hogy az a baba lesz még nagyobb is, jól fog jönni apa segítsége, és szüksége lesz a babának apára is.

Anyósodékat havonta egyszer áthívod, amikor a párod is otthon van, hogy ha már alszik a baba, vagy szoptatod, legyen nekik "társaságuk", aztán kész.

Jól értem, hogy azon gondolkodsz, hogy egyedül csinálod tovább a gyereknevelést?

Vagy félreértettem valamit?

Figyelj ,

előszőr is vedd külön a két dolgot, a párodat és az anyósodékat ne tedd egy lapátra.

Egy 2 hónapos babát még én igy féltenék, aztán később már nem fogod ennyire minden széltől megóvni, de most még teljesen természetes. Ne vidd oda ha nem szeretsz ott lenni, és úgy érzed hogy nem a baba igényeit nézik elsősorban. Nálatok pedig kösd ki hogy csak úgy jöjjenek ha a baba és a te igényeidet szem előtt tartják . Ha szeretik az unokájukat meg fognak érteni ha nem akkor maximum megsértődnek és kész. Majd elmúlik nekik.

A férjeddel pedig vedd alapul azokat a dolgokat hogy miért vagytok együtt, miért szerettél bele, és a legfontosabb hogy milyen apa. Mert ha jó apja a gyermekednek, akkor még ezer és ezer dolog van ami miatt nem kéne ezeken gondolkoznod. Az pedig hogy a szülei azon nem tud változtatni sem ő sem te. Tehát valamiféle kompromisszumot kéne találnotok. pl hogy nem erőltetjük az elmenetelt amikor a baba aludni akar és sír. Meg ilyesmik.

És azt se felejtsd el hogy mivel még csak 2 hónapja szültél és előtte 9 hónapig terhes voltál teljesen felborult a hormonháztatásod és most kezd visszaállni. Plussz kialvatlan és fáradt vagy.

Ne hagyd hogy a szülei közétek álljanak ha egyébként más gond nincs a férjeddel, próbálj leülni vele és elmondani hogy téged mi zavar nem bántóan hanem a gyerek érdekeit szem előtt tartva mert a párodnak is az ő érdekei kell hogy legyen az első. És találjatok ki rendszert és szabályokat. És mondd meg hogy egy kicsit engedsz te is de vannak dolgok amikből nem vagy hajlandó engedni.

Annyira pici még az baba örülnötök kéne és békében boldogságban felnevelni. Hidd el hogy nem kell elsőre azon agyalni hogy szétmenjetek. Vannak más megoldások is csak most még nehéz megtalálni,mert ingerültek vagytok, új helyzet stb. de idővel minden változni fog és könnyebb lesz. Kitartást nektek! És ne gondolkodj már most ilyeneken.

Ne foglalkozz velük, egyik füleden be a másikon ki. Én is így teszek, nálunk az alattunk lévő lakásban lakik az anyós, és én nem akarom megbántani, mert nagyon rendes, rengeteget segít, de ő is szeret beleszólni a dolgokba, amit nem bírok. Mióta jobb idő van, minden áldott nap úgy látja hogy melegen öltöztetem a gyereket, mert neki még egy pólóban is melege van. Na én ezt minden nap meghallgatom, aztán felöltöztetem a gyereket úgy ahogy én azt jónak látom, és el van intézve.

Szóval a gyerek az első, és te vagy az anyukája, Ha te úgy gondolod, hogy ne fogdossák össze kutyás kézzel, akkor ne tegyék. Ha nem tetszik, hogy szólsz, akkor nem tetszik. Nem kell velük foglalkozni.

Viszont a házasságod azért ne hagyd veszni az anyósék miatt. Ha ti a pároddal különben jól megvagytok, akkor ülj le vele, és mindezt beszéld meg vele. Ne támadd a szüleit, mert az mindenkinek rossz, csak finoman mondd el neki.