Ti elmennétek 1 éves babával esküvőre?

Fiam másfél volt, amikor esküvőre mentünk. Nagyon jól érezte magát, addig maradtunk, amíg bírta (kb este 10).

Volt nála kisebb gyerek is.

Úgyhogy a válaszom: Igen.

Igen, mi is megyünk közeli rokon esküvőjére. A bátyám kislánya két hónapos volt az esküvőnkön. Ott az anyuka leghátul maradt vele, úgy tervezve, hogy ha nem bírja azonnal kiviszi. Vele nem volt baj, de mi is így tervezzük, hogy legalább egyikünk hátul marad vele.

Ha nem olyan közeli rokon lenne, akkor lehet otthon gaynám anyukámmal, hogy hadd szórakozhassunk mi is a férjemmel kettesben.

4 hónapos volt az unokahúgom az esküvőnkön. A szertartás alatt az apa kint tologatta, a fotózkodás stb alatt állta a vendégek támadását :) aztán jött a vacsora, és 21.00 körül elmentek haza.

nekem nagyon jól esett a sógornőméktől, hogy eljöttek, a 2 éves, a 4 hónapos lányaikkal.

Az én legjobb barátnőm esküvője szeptemberben végén lesz...én szeptember elején szülök, de a templomi szertartásra mindenképpen elmegyek, ha csak nincs egészségügyi akadálya, a lányomat (2 éves) visszük mert nagyon nyugodt mosolygós baba, az újszülöttet nyilván nem, a mama marad vele, ha olyan a természete, hogy engedi. Szerintem ez nagyban babafüggő. A lányom 1 évesen gond nélkül szó nélkül mosolyogva képes volt ülni egy asztalnál 2-3 órát az ölemben. Őt simán elvittem volna akár 1 évesen is egy lagzira.

Én a másfél éves fiamat nem vittem, de ez személyiség függő is. Az én fiam idegen emberektől, idegen környezetben fél, sír, ezért 120 idegen ember eléggé megviselte volna. Ha alvás előtt felpörög, sok élmény éri, akkor borzalmas éjszakát produkál. Ráadásul egy kis örökmozgó, szóval a szertartást nyugodtan ki is hagyhattam volna.

Ahhoz, hogy figyeljek a szertartásra, nyugodtan vacsorázzak, és aztán hajnalig mulassak, az kellett, hogy a gyerekem ne legyen ott, így ő a mamájánál bulizott.

Viszont voltak az esküvőn 1 - 1,5 éves gyerekek, a szertartáson nem voltak jelen, de a lakodalomban kb. fél kilencig ott voltak, és teljesen szépen viselkedtek, mosolygósak, bájosak voltak, látszólag élvezték a nyüzsit, szóval habitus-függő.

14 hónapos volt a gyerkőc, amikor esküvőre mentünk, ráadásul a párom nélkül, mert el kellett utaznia munkaügyben. A polgári szertartás egy részét szépen végigülte az ölemben, majd kimentünk a folyosóra, amikor türelmetlen lett. Nem hisztizett vagy sírt, csak mehetnéke volt, éppen ezért alapból a bejárat mellé ültünk. A lagzin szépen megvacsoráztunk, majd picit mászkált, ismerkedett és 9 óra magasságában hazamentünk, mivel arra már elfáradt.

Nyugodt, barátkozós gyerek, szóval az égvilágon senkit nem zavartunk, sőt még marasztalni akartak minket.