Milyen könyvet ( vagy más dokumentumot) javasolnál első gyerekes szülőnek?

Semmilyet. Anyak es nagyszulok tanacsara hallgatok csak, illetve arra ami osztonosen jon.

Az ok pedig, hogy nagyon bele lehet veszni ezekbe a pszichologiai fejtegetesekbe. Olyanokat fogsz latni a gyerek viselkedeseben, ami ott sincs. Szorongasokat, felelmeket fogsz belemagyarazni, holott csak egy normalis kisgyerek, aki ismerkedik az elet jo es rossz oldalaval is.

Nevelesrol konyvet olvasni szerintem olyan, mint parkapcsolatrol. Elolvasod, aztan a parodra nezve mar csak pszichologiai tuneteket es zavarokat latsz.

Persze ez csak az en szemelyes velemenyem.

Mérei-Binét:

Gyermeklélektan.

Közérthető a nyelvezete, méltán elismert magyar pszichológus kutatóktól. Pedag szakokon alapmű, kötelező. Átfogó, újszülött kortól kamasz korig.

Ezen kívül messzemenően dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus videóit, előadásait, írásait, könyveit.

Ranschburg is többségében hasznos, szintén kiemelkedő gyermekpszichológus.

A kettessel nem értek egyet. Aki tippelgetve, hasból nevel, az legtöbbször melléfog. Nyilván kell megérzés is, már ha tényleg a megérzésre, és nem megszokásokra, és amennyiben nem puszta érdekekre figyel a szülő.

A pszichológia kiváló irányadó. De NEM recept! Nincs recept! De a gyermekpszichológiai művek közül a szakkönyvek jó része sok éves, gyakorlati megfigyeléseken alapuló eredményeket mutat. Mindenképp javaslom ezeket olvasni, tudattágítóak, gondolkodásra ösztönzik az embert, már ami tényleg hasznos, kiváló szakkönyvnek mondható (és ha NEM bulvár).

Vannak vitás pontok is persze a szakemberek között, de ezek is kiváló irányadók, gondolatébresztőek.

Ellenben aki szó szerint értelmezi a NEM egzakt tudományokat mint amilyen pl a pszichológia, annak tényleg nem való.

De az se működik, ha tippelget, vajon hogyan megfelelő a nevelés.

Ha a szüleid módszereit másolod, ő mégis kitől vette? Tegyük fel, nem könyvből, amennyiben le akar valaki beszélni a szakkönyvek általi tájékozódásról téged.

Akkor vagy tippelgetett, vagy a saját ösztönvilága alapján nevelt. Vagy ő is másolta az ő szüleit, na de abból indulunk ki, hogy ha az ő szülei se tanultak semmit se szakemberektől (vagy könyveikből) semmit, akkor őróla ugyanez elmondható:

vagy ösztönösen tippelgetett, vagy ő is másolta az ő szülei módszereit, szóval egy idő után oda lyukadnánk ki a vizsgálatban, hogy valamelyik felmenő mégiscsak tippelgetett és ösztönből próbált nevelni - ha tehát kizárnánk a szakismeret olvasását.

Gondolkodtatok azon, vajon miért van annyi rossz szülő?

Azért vajon, mert tájékozottak, mert sok szempontból végiggondolják a dolgokat? Ez nem igazán rosszabb, hanem inkább jobb, ráérzőbb, okosabb szülővé tesz.

Azért rossz egy szülő nevelő attitűdje vajon, mert végigolvas vonatkozó szakkönyveket, amelyeken ÖNÁLLÓAN GONDOLKODIK?

Vagy akár saját gondolata is van, de nem kizárólag a saját ötleteire alapoz, HANEM a nevelésben TAPASZTALTAKRA IS alapoz?

Pl mivel ugye a kérdésben kezdő szülőről van szó, nyilán MÁSOK tapasztalatára gondolok, akik pl szakemberek, azok tapasztalatára. Szakemberek, akik egy része szakkönyvet ír. Gyakorlati tapasztalataik alapján, sok éves megfigyelés által, és sokszor más szakemberek tapasztalatain is elgondolkodva.

Vajon az ilyen hozzáállású szülő csinál gyakran hülyeséget?

Nem gondolom.

Vagy pl (diplomás) óvodapedagógus tapasztalatait meghallgatja egy szülő, evvel hibázik? Nem gondolom, hogy hibázik. Az meg részletkérdés, hogy a szakembertől élőszóban hall tapasztalatot a nevelésről, vagy oly módon, hogy a szakember könyvet írt erről, és abból olvas a laikus szülő.

De az viszont hibás nevelői attitűdöt alakít ki a kezdő szülőben, hogy hasból, tippelgetve nevel, és ugyanakkor ösztönösen. Se nem megérzésből, se nem rugalmasan gondolkodva, se nem ésszerűen gondolkodók leírásait végiggondolva.

Még ha ezek közül egyik tényező szerint jeles is egy kezdő szülő, az nem elég.

Nem elég pusztán a szakkönyv, nem elég pusztán a megérzés. Nem elég az önálló gondolkodás, de ezek együtt már kiváló eszközök ahhoz, hogy a gyakorlatban felhasználjuk, persze az adott helyzetben történő ráérzéssel együtt!

Veszteni avval nem veszt az ember, ha használható szakkönyvet olvas, legfeljebb nagyobb rálátása lesz a dolgokra, persze ha nem annyira ostoba, hogy mereven, szó szerint érzelmezzen egy NEM egzakt tudományt, a pszichológiát.

Kell a megérzéseink figyelembe vétele is, DE önmagában épp úgy kevés, mint rengeteg szakember együttes tapasztalatainak elolvasása. De ezek együtt már ütőkártya, ehhez "már csak" a saját gondolkodás hozzátétele kell, valamint empátia a gyermekhez!

De ha csak tippelget valaki, hogy hogyan érdemes nevelni, valamint ha az ösztönből fakadó dühére, örömére stb hallgat, az többnyire káros a gyermekre nézve.

Mas, de szerettem:

Deakne Bancso Katalin, Anya, tanits engem!

Nem tippmix a gyerekneveles. Koszi,de van rola fogalmam, hogy az alapveto ertekeket, mint becsuletesseg, szorgalom, apoltsag, atadjam neki. Meghozza mindenfele cimeres professzor nelkul. Aki erre nem kepes, az szerintem ne vallaljon gyereket...

Pedig en rengeteg pszichologiai konyvet olvastam, erdekelt minden emberi viselkedessel kapcsolatos iras. Darwintol kezdve meghozza. Aztan rajottem, hogy erdekessegbol oke, de nem lehet ugy elni, hogy a parodat, gyerekedet egyfolytaban csak diagnosztizalod, analizalod, mierteket es melyebb okokat keresel, mintha a gyerek szemelyisege valami kutatas targya kene h legyen.

Így van, ahogy írja itt valaki, szükség volna gyermeknevelés tantárgyra a gimiben, mondjuk kiemelten 16 éves kortól, de persze akár a szexuális "felvilágosítással" párhuzamosan akár 10 éves kortól, apránként.

A hetes kitért arra, hogy a pszichológiai könyvek semmit nem érnek az ő számára, mert őszerinte elolvasott egy vagon pszichológiai könyvet, de nem értékelte őket.

Nos, lehet, hogy sorozatban valamiféle szemellenzős akadémikusokat fogtál ki, széleslátókörűek helyett. Ami esélyes is, ha Darwinra utalsz mint az akadémikusság egyik haszonelvű címeres akadémikus állatkájára.

Vagy pedig esetleg jó könyveket is kifogtál, de nem kellően nyitott rá az intelligenciád, nem tudom, lehet, hogy erről van szó, vagy erről is.

dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus már az 1980-as évek közepétől óvodai reformokat indított, és szerencsére sikerült állami szintűvé tenni az ezredfordulóra a tapasztalatai mentén kialakított óvodapedagógiai alapelveit -nem csak az alter, de tehát állami óvodák többségében is már 15-20 éve ez a legelterjedtebb nevelési attitűd- mint pl a természetes, spontán fejlődés támogatása kisgyermekkorban, természetes környezettel, természetes, lényeglátó felnőtt hozzáállással megtámogatva, egyfajta természetes "minimalista" módon úgyszólván, bár ehhez hallgatni, olvasni érdemes őt, mert puszta utalásaimból nem lehet megismerni Vekerdy úr zsenialitását, letisztult, lényeglátó nagyszerűségét.

(Sajnos iskolapedagógiai zsenialitása máig nem jutott érvényre alapvető szinten, ahogy senkié sem, ezidáig, ami a politikusok merevségének köszönhető elsősorban, na meg főleg azoknak, akik a politikusokat fentről ráncigálják marionettként... De legalábbis akadnak alternatív iskolák itt-ott, ezen kevesek jelentős hányada Vekerdy alapú, vagy részben Vekerdy, részben Montessori, illetve Freinet, Rudolf Steiner alapúak.)

IDÉZLEK, hetes:

"alapveto ertekeket, mint becsuletesseg, szorgalom, apoltsag"

Az ápoltság számomra nem tartozik a legnagyobb értékek közé, ez ugyanis csupán a felszínre utal. Kell egy minimális ápoltság, de szinte az összes vezető politikus is ápolt, miközben bűzlik a lelke!

Tisztelet a kivételeknek mint pl Gandhi volt az erkölcs és a hatékonyság egyik nagy zsenije, de részben J F Kennedy is kivétel volt mint szintén (egy viszonylagos) nagyság.

Szóval én a politikusok java részére utalok inkább, akik lelke bűzlik, miközben jól ápoltak és nyakkendősek.

Ellenpélda: nemrégiben olvastam egy professzorról, akit átvert a felesége, így a házát bírói végzéssel kvázi ellopta a tudós férfitól. Évek óta hajléktalanként tengődik, miközben becsületes és nagy tudású prof, az ápoltsága meg nyilván (szegénynek) kétséges lehet időnként, a körülményei miatt...

És ezer más példa is létezik, hasonló, és részben eltérő akadályokról a kellő ápoltság lehetősége vonatkozásában, pl beteg fogak sora, pénzhiányból vagy más okok miatt fogorvosi kezelés hiánya, vagy pl elfekélyesedett, bűzlő alsólábszárra is láttam példát értelmes hajléktalan, vagy éppen hajlékkal rendelkező becsületes, értelmes emberek esetén, Magyarországon!

Az ápoltság tehát nem kiemelt érték a szememben, hanem egyfelől lehetőség, vagy a kellő lehetőség hiánya adott esetben, ezen felül másodrangú érték csupán, tehát minimálisan fontos mindössze.

"alapveto ertekeket, mint becsuletesseg, szorgalom, apoltsag"

Tudod, hogy hány olyan embert ismerek, akik aljasságra használják a szorgalmukat?? Hánynom kell ettől...

A szorgalom igen-igen, de nagyon két élű hozzáállás... Lehet hasznos, és jó célra, emelkedett célra is alkalmazni, de a többség sunyin visszaél az energiájára, amit energiavámpírként mások elleni könyökléséből ér el, így megmarad saját magának, hogy fizikai munkával mint képmutatással villogjon, elfedve aljasságát!

Akinek meg az aljasok miatt mozgás szervi problémája lett, azokat a hamis, aljas ember hamis értékkel: a szorgalmasság értékével ítélik meg, holott az aljasok lehetetlenítették el fizikailag!

Ez sajnos tömegjelenség a germánok részéről, meg itt-ott mások esetén is - főleg ha germán hatásra aljasul el egy-egy nem germán személy, és tesz tönkre másokat sajnos az utóbbi személy is, miközben megjátssza szorgalmas nyárspolgárt, akárcsak a germánok többsége! Tisztelet a kivételnek! Nos, a germánság remek példa a nevelés általi lealjasulásra. Köze nincs a genetikának... Legalábbis a genetika egy túlhájpolt dolog, holott alig van szerepe a tudat, jellem alakulásában, ezt is bizonyították már alternatív tudósok, pl sejtbiológusok közül is. A germánok többsége nem figyel oda más népek értékeire, inkább csak önfejűen a saját "vagy-vagy" alapú, képmutató, alattomos, harcias, infantilis boldogulási "értéküket" (értéktelenségüket) sulykolják a következő generációik számára, ezért olyan katasztrófa germánok többségének erkölcsi színvonala, leplezve ezt fizikai szorgalmukkal, melynek sokszor egyébként sincs sok haszna.

Áskálódnak sokan a végtelenségig, szorgalmasan, akár kemény fizikai munkával (áskálódás mellett ásással) leplezve pszichopata mivoltukat, vagy sokan ha nem is azt, de kellően aljas mivoltukat. És a szorgalmat nem csak jóra, nem csak fizikai munkára használják sokan tehát, hanem kitartó áskálódásra is... Elszomorító.

A szorgalom önmagában számomra nem érték, csak ha az ember KÉNYSZER NÉLKÜL, szabadon, kibontakozva, valamint HA JÓ CÉLRA fordítja.

De még így is kevés, mert számos olyan pozitív tevékenység van, amit lehet végezni szorgalommal, de kevés az értéke (tehát naiv, nem rosszból teszi, de alig van értéke) :

pl az iskolai oktatás évszázadok óta világszerte katasztrofális színvonalú, pl magoltató, kreativitást kiölő, tekintély elvű, és legalább 75%-ban szándékosan hazug tananyagot tanítanak, hogy már kicsi kortól mossák a gyerekek, emberek agyát...

És aki szorgalmas, ötös tanuló, az megfelelően ostoba birkává válHAT -amennyiben nem rendelkezik igazi értékekkel pl éleslátással legalább huszonéves korától-, hiszen a hatalom célja: ostobává, tekintélykövetővé, agymosottá tenni az embereket.

Mivel éri el a hatalom ezt? Avval, hogy hatásukra TARTALMILAG önkárosító szorgalommal (hiszen többségében meghamisított a tan anyag, évszázadok óta) magáévá tette a hamis tananyagot az ember, kicsi korától, még ha sokuk akaratlanul, naivan is. Beleértve az egyetemi pl orvosi tan anyagok nagyrészét is!

Evvel szemben a kényszermentes önismeret mélyítés, és kibontakoztatás (amire pl a gyermekeket is ösztönnzöm és segítem, de önmagam is kibontakoztatom önmagam, és önismeretem mélyítem önállóan, kicsi korom óta) nagy érték a szememben, akárcsak az éleslátás, a józanság, józan ítélőképesség, és tudatosodás!

A becsületesség csak, amivel egyetértek a szavaidból, hetes. Bár jogos önvédelem esetén ki kell zárni olykor a becsületet, hiszen az embert "szétszedik" előbb-utóbb, ha nem védi meg saját magát adott esetekben. Máskülönben a becsület valóban érték és mindig is sajátom volt.

Hozzá kell tegyem: a becsület viszont csupán egyetlen érték - a rengeteg közül.

Hogyan lehet hát kiegészíteni ezt a nevelési attitűdöt?

Avval nem, ha korlátolt az ember. Tehát ha önfejű, és csak saját maga gondolkodik, az értékes hozzáállás ugyan, de önmagában nem old meg mindent. Ha másokat olvas, detto. Ha megérzéseit használja, szintén önmagában értékes, azonban önmagában ez is kevés.

Azonban EZ MIND EGYÜTT, ami által esély van remek nevelővé válni!

Tehát nyitott tudattal olvasni, mégpedig nem csak és nem elsősorban akadémikusoktól, hanem alter kutatóktól, valamint önállóan gondolkodni, szélesíteni látókörünket, és hát a megérzés is remekül kiegészíti mindezt.

Ez mind együtt kell!

Mert SZÁMOS értéket fontos közvetíteni a gyerekek felé, és persze kisebb korban NEM didaktikus módon, hanem -többek között- példamutatással.

De a példamutatásnak akkor van tehát értelme, ha a példát mutatni akaró felnőtt kellően összetett és mély jellemmel bír.

Utóbbihoz meg nem csak az ember saját gondolatai, és nem csak a hétköznapi más emberek gondolatai, módszereik ismerete, hanem józan ésszel megválogatott szakembereknek (illetve könyveiknek, előadásaiknak) a meghallgatása és a mélységeiben való megértése, plusz a saját megérzésünk MIND EGYÜTT vezet el.

Végezetül de nem utolsósorban hadd idézek egy német mondást, mely a felszínességet mint a germánok többsége számára kiemelt értéket jelent, akár csak az ápoltság:

"Ruha teszi az embert".

Evvel szemben van egy magyar mondás:

"NEM a ruha teszi az embert!"

Önmagáért beszél... Ennyit a felszínről, ápoltságról...

Ami utóbbi szükséges ugyan, de csak minimálisan kellene.

Ehelyett időt, energiát kellene fordítani a valódi értékekre - képmutatás és kencefice, meg kozmetikázás helyett!