Szerintetek? Nem vagyunk túl fiatalok hozzá?

én a továbbtanulást semmiképp nem javasolnám baba mellett..én egy szombati könnyű okj-s sulit végeztem, azt mondjuk lazán megcsináltam, de az én babám nagyon nyugis, simán tudtam mellette akkor is tanulni mikor ébren volt, egyetemet nem vállaltam volna...

emellett minek szül valaki ha utána el akar a babája mellől napi szinten órákra mozdulni a suli miatt? vagy a vele való időtöltés helyett tanulni akar?

akkor inkább csináld meg a sulit, azon a pár éven már semmi nem múlik, és legalább együtt is laktok (egyáltalán laktatok már együtt) addig, ami nagoyn fontos, mert a párkapcsolatok 50%-a szerintem simán elbukik az együttélésen, ha nem több.

A barátod is dolgozzon, ne a szülők nyakára szüljetek, legyen biztos állása, hogy a szüleitekkel bármi történik, akkor se halljatok éhen, te diplomázz le, dolgozz egy évet hogy legyen gyeded (vagy vedd fel a diplomásat), odáig már nem is megyek el hogy saját lakás legyen, tudom sokan szülnek albérletbe, de szeirntem alap volna neki egy hátteret teremteni, mi lesz pl ha ne adjisten betegséggel születik? akkor hogyan biztosítjátok neki ami szükséges az ápolására?

szellemileg sem lehet érett a gyerekre senki se, aki még nem dolgozott, a munka ami igazán felkészít a nagybetűs életre (időre kelni, évi 20 szabadnappal, megfelelni elvárásoknak, etikettnek, főnököknek, munkahelyi szabályoknak) ez mind hozzájárul a személyiségnek egy olyan fejlődéséhez, ami szerintem meg kell hogy előzze a gyerekvállalást.

De fiatalok vagytok.

ha van aki vigyáz a gyerekre míg te ülsz az egyetemen, akkor lehetséges.

Remélem, megreformálja majd valaki úgy a magyar oktatást, hogy a pedagógusképzést ne lehessen levelezőn végezni. De ez már politika, nem akarok politizálni, bocsánat!

Kérdező, ez kiszakadt belőlem. Én is pedsgógus vagyok. Nem levelezőn végeztem. Az ELTE-n tanultam nappali képzésben. Nagyon szükségesnek tartom a rendszeres bejárást, részvételt a gyakorlati foglalkozásokon, személyes tapasztalatcserét a nagyon tapasztalt oktatókkal. És ráadásul nagyon jónak találtam anno, hogy az egyetem utolsó két évében én már iskolákban dolgoztam, persze, végzettség nélkül nem véglegesítettek, de mivel megvolt a pszichológia-pedagógia szigorlatom, taníthattam megbízással. És nagyon jól jött ez az előre szerzett gyakorlat a későbbi pályámon. Levelezőn végezni a pedagógiát...ennél már csak az orvosit levelezőn végezni nagyobb képtelenség!

Szval szerintem nagyon fiatalok vagytok, nem jó a sorrend. He nektek ilyen terveitek vannak (neked a tanulás, tanítás), akkor először tanuljatok, okosodjatok, szerezz gyakorlati tudást is (a levelező azzal nem szolgál), teremtsetek egzisztenciát...és utána jöhet a családalapítás.

Én anno az egyetem mellett rengeteget talpaltam, volt, hogy egyszerre két helyen végeztem a tanítási gyakorlatomat. Nyelvszakosként nyelvsuliban tanítottam a délelőtti egyetemi gyakorlat után...mindez nagyon hasznos tapasztalat volt. Amikor a férjem megismertem, mindezt már lezongoráztam. Gimiben és magánnyelvsuliban tanítottam. Havi 200 ezret kerestem, egy másik 100 ezret a magántanítványaimmal, akikkel hétvégén foglalkoztam. Albérletben laktam, teljesen önálló voltam, én segítettem anyukámat.

Hogyan képzeled a jövőtöket? Miért kell ilyen hamar gyermeket vállalni?

Egy kétgyermekes anyuka, még tervezünk egy harmadikat is

Saját lakásunk nincs és nem is tervezzük, hogy veszünk, mert szüleimnél fogunk lakni

Szóval a szüleid nyakára szülsz. És mivel te nem fogsz dolgozni, valószínű a pasid se, így kistestvért szülsz magadnak, mivel a szüleidnek kell őt is eltartani.

Majd akkor szülj, ha a saját lábatokra álltok, nem szülőknél éltek.

"És mégegy, van , aki még 40 évesen sem érett meg rá, hogy szülő legyen , mégis van gyereke."

Ezt arra értettem, hogy nem kor függvénye egyáltalán , hogy az érett, meg ki nem.