Rossz anya vagyok vagy "csak" türelmetlen?

Szerintem ilyen mindenkivel előfordul.Sokszor van hogy ráordítok hogy ne hisztizzen, főleg ha amugy is feszült vagyok valamiért.

Mi már nagyobbak vagyunk 20hós, és amikor 5x veszem le a radiátorrol vagy kést veszem el tölle mert még melléken vagyok kiveszi a mosogatóbol akkor ha amugy higgat vagyok akkor rá-rá csapok kicsit a kezére vagy fenekére, ha meg ezek mellet feszült is vagyok olyankor szokott az lenni hogy kimegyek és 2-3at falba rugok.

Nem szivárvány színü a gyereked ahogy az enyimse.Egy kis kiabálás vagy meglegyintés szerintem pedig nem rossz anyaság.

Pedig kösd fel a gatyádat, mert a hisztikorszak még vissza van...

Én most épp ezzel küzdök, és nekem elhiheted, hogy iszonyúan idegesítő az egész napos visítás.

Pedig én is azt hittem, hogy könnyebb lesz, ha nagyobb lesz...

Nem könnyebb. Az altatás meg kész rémálom...

Nekem csak az segít, ha egy-egy órára "leadom" anyunak, és addig veszek egy fürdőt, vagy megnézek egy dvd-t, vagy elmegyek egyedül vásárolni, csak, hogy időnként halljam a saját gondolataimat, és ne csak egy kislány magas hangú visítását...

15 hónapos kiskrampusz anyukája

Nem vagy rossz anya, vagy ha mégis, akkor énis - márpedig ez ugye lehetetlen :). Viccet félretéve, sajnos ez velem is megesik. CSak az én fiam nem alszik el, mire visszamegyek, hanem fuldokol a sírástól (2 perc alatt) és áll az ágyában. Ma pl. fél órával ezelőtt sikerült elaltatnom. Egész nap eddig 40 percet aludt a 2x2 óra helyett...

Én nemrégi írtam ki egy kérdést, hogy hogy lehetne leszokni a rákiabálásról. Érdemi választ ugyan nem nagyon kaptam, de megfogadtam, hogy abbahagyom. A hangom fel-fel emelem még most is, de nem kiabálok vele, mint előtte. Remélem le fogok tudni erről a rossz szokásról szokni és Te is.

A férjem is mindig azt mondja, mint egy előttem író: tudd, hogy nem akar veled kiszúrni, nem direkt rosszalkodik (még... :O) ).

Kitartás!

Szia, nekem is 8 hónapos a kislányom, és igen egy ideje elég macera az altatás, van hogy azonnal kidől de van hogy sokáig vacakolunk pedig én már mennék a dolgomra főleg a nap végén. Nagyon nehéz ilyenkor nyugodtnak, türelmesnek maradni és emberek vagyunk, nem lehetünk tökéletesek... viszont egy biztos, a veszekedés, kiabálás nem nagyon oldja meg a helyzetet, pusztán az akkor felgyülemlet feszültséget valamennyire kiadod, de utána jön a lelkiismeretfurdalás, és álltalában a gyerek mégjobban ordít...

ezért tapasztalatból azt tudnám mondani, hogy nyugodj meg, próbálj kikapcsolodni hogy valaki más vigyázzon néha 1-2 órára a babára ha megoldható, és fogadd el ha néha nehezeben mennek a dolgok, ülj le a babád mellé maradj csöndben és csukd be a szemed, számolj el 10-ig vagy 1000-ig... :) lehet addigra csönd is lesz. A babák már csak ilyenek, nekünk anyáknak meg az a dolgunk hogy szeretetben elszenvedjük ezeket és probáljuk a legjobb képességeinket nyujtani. És igenis nagyon sokat csinálsz egész nap azzal hogy pelenkát cserélsz, etetsz, játszol stb, sokkal többet mint bármelyik keményen dolgozó férfi...ezzel nem a családjukért keményen dolgozó férfiak értékét akartam csorbitani :) csupán az a véleményem hogy egy anya munkája 24 órából 24 órán át tart, és a legnagyobb érzelmi, fizikai megpróbáltatás.

Együttérzek Veled. 11 hós kislány anyukája vagyok. Altatás, etetés, pelenkázás - mind csupa mizéria... Most kénytelen voltam kivinni az erkélyre, pedig befújja a szél az esőt, de ez legalább neki tetszett :) Jól bebugyoláltam. Aztán az volt a gond, hogy bejöttünk, aztán meg az, hogy Apa elment dolgozni, stb. ...én is sokszor felemelem a hangom, sokszor sírok is utána...és meg akarom fogadni, hogy többet nem teszem, de nagyon nehéz.

Egyébként szerintem jó anya vagy!