Ez tényleg szokatlan?

Én nem akarok veled rosszindulatú lenni de más nyakára szülni elég gáz. Az a kicsi nem is biztos hogy tisztába van vele hogy te vagy az anyja hiszen anyós eteti éjjelente, anyós is ott van állandóan, szerintem te nem nőttél fel igazán.

De menjél el tornázni, meg menjél el vacsizni a pároddal ha külön éltek de így..

Szerintem nőjjél fel a feladatodhoz mert ez nem normális hogy szinte anyósod neveli a gyerekedet, és költözzetek külön mert ha valakivel gyereket vállalsz akkor családot alapítasz, nálatok ez nem jött létre mert konkrétan anyósoddal alapítottál családot ami nem egészséges se a picinek se nektek a pároddal.

Más nyakára szültél, és neked tökéletesen megfelel, hogy az anyai szerepet anyósod átvette tőled.

Nem kell jósnőnek lenni, hogy mi lesz ebből. A gyereked ahogy idősödik úgy fog egyre jobban a mamához ragaszkodni, és téged csak megfog tűrni. Ismerek nem is 1 ilyen anyukát aki hasonlóképpen természetesnek vette, hogy a mama csinál mindent. Az egyik anyukának a 12 éves lánya nem hajlandó az anyjával élni, nem hallgat rá. A mama a mindene.

Nem az a baj ha a nagyszülő időnként vigyázz az unokáira, hanem az, hogy teljes egészében ő neveli. Amúgy az tényleg nem normális, hogy a gyerek ha nem is egy szobában de még nem is egy emeleten vagytok.

Mi anyuékkal élünk 2 gyerekkel és mindkettő tökéletesen tisztában van vele, hogy én vagyok az anyja, nem a mama (sőt, kifejezetten anyásak), pedig a mama is gond nélkül ellátja őket, úgyhogy ez nem általános érvényű.

Az igaz viszont, hogy csak akkor intézi anyu a gyerekeket, ha dolgom van. Eszembe nem jutna, hogy otthon vagyok és ő éjszakázzon, etessen vagy betegség esetén ápolja őket stb. helyettem.

Nem találom elítélendőnek azt, ahogy éltek, de arra figyelj hogy mindent ne engedj át a mamának.

Az ilyen történetekben, ahol valaki a szülők helyett ekkora részt vállal a gyerek életében, nekem az szokott furcsa lenni, hogy: "de neked nincs is igényed többre, kérdező?"

Ha anyukám vagy anyósunk velünk élne, akkor se használnám így ki őket.

Egyrészt nem az ő feladatuk, ők már felneveltek egy-két gyereket, most rajtam a sor, az ő részük pedig a pihenés és a gondtalan alkalmankénti unokázás. Nem szívesen terhelem őket.

A másik ok pedig a puszta önzés: élvezem a gyerekem gondozását, bármilyen nehéz is. Pikk-pakk elszalad ez az 1-3 év és utána, ha akarok se lehetek vele ennyit, ki kell használni az időt. És tényleg repül az idő. Olyan mintha tegnap szültem volna és mindjárt tölti a kettőt. Már nem baba, már önállóan is egyre jobban boldogul, maholnap eltol magától, hogy "köszi, de nagy vagyok". :)

Az tenyleg furi,hogy nem egy szinten van a szobatok a gyerekevel.

De amugy mi a szuleimnel laktunk a legnagyobb fel eves koraig,es sokszor mire en kiertem tapszert csinalni,addigra anyukam mar csinalta.magatol,mert hallotta,hogy sir a pici.de aztan odaadta es ment vissza aludni,en pedig etettem.

Nappal en voltam a picivel,rengeteget setaltunk,talan ennyivel volt konnyebb,hogy vagy anyum,vagy apum fozott.en csak akkor,ha epp ok nem ertek ra.

Az,hogy elmentek paroddal kettesben,rendben van.mi is volt,hogy leleptunk a szomszed etterembe vacsizni,miutan elaludt a gyerek.

Egyedul a furdetes volt az,amihez anyukam ragaszkodott.de az az elkoltozes utan is maradt.jott minden este.es a masodiknal is jott.persze konnyen jott,a szomszed utcaban laktunk.

Egy kicsit tul sok mindent vallal anyosod,te pedig elvezed a szabadidod.

Ez szurhatja az emberek szemet.

De ha csak a gyereknek elnel,akkor meg az szurna.

Probalj meg kevesebb dolgot attengedni.

A babara vigyazas egy nagyitol szuper, de a baba gondozasa (foleg ejjel) ne a nagyi feladata legyen mert visszauthet.

De ettol fuggetlenul senkinek nincs joga megszolni, aki megis megteszi (mint a kerdesedben levo szemely), ara egy szo van: irigyel. Ennyi.

Igen, ez szokatlan.

Szerintem már az a része is ritka hogy valaki ennyire jólban legyen az anyósával.

De ezzel semmi baj nincs persze, bárcsak mindenki így lenne vele.

A probléma ott kezdődik, hogy az együtt lakás megakadályozza az önállósodást. Ez egészséges embereket zavarni szokta, ezért költöznek saját lakásba. Illetve a gyereket is nagyon könnyen átengeded gondozás vagy nevelés céljából.

Az egész úgy tűnik mintha az anyósod nyakára költöztél volna és felelőtlenül teherbe estél volna, majd mivel te alkalmatlan vagy az anyós önként átvállalta/mert neked nincs kedved hozzá a gyerek nevelését.

Persze lehet hogy nem így van, meg mindenkinek előnyös a mostani helyzet, mert anyós kiélheti a babázást, fontosnak érezheti magát, te meg élheted zavartalanul tovább a gyerekmentes életed, de szerintem ez csak a felszín. Egy szerencsés szimbiózis, de ha egy pszichológus mélyebbre ásna valószínűleg megtalálná hogy hol keresendők az okok.

Ó, ilyen mindig is volt, mindig is lesz.

Mi is együtt élünk a szülőkkel, kölcsönös, jó szimbiózisban. Szeretjük egymást, tiszteljük egymást, meghallgatjuk egymást, és tudjuk, h egymásra bármikor számíthatunk. Megbezélünk mindent előre, nem szólunk bele egymás dolgaiba.Akármelyikünkenk szüksége van a másoikra, ott vagyunk. Kétgenerációs házban élünk közös udvarral, külön mérőórákkal, külön kajával, stb.

Én is megkaptam már, h persze könnyű neked.....

én erre azt szoktam mondani, h a mai trendi külön menni a szülőktől, mert nem kell alkalmazkodni, nem kell hallgatni a szülőket. Valahol ez jó, nekünk meg így jó. Nem vagyok vitába bocsatkozni senkivel. Mi nem a szülők nyakára szültünk, még a gyerek előtt itt laktunk, és az én szüleim reménykednek benne, h itt is maradunk, és nem költözünk el.

Könnyebb másnak beszólogatni, ez tény.