Mikor felveszem a babámat (3 hetes), és megtámasztom a nyakát, sokszor erősen fesziti hátra a fejét, nem tudom igy valamelyik ujjammal megnyomni a hátsó kutacsot? Aggódom nehogy kárt tegyek benne.

Mivel az előbb valamiért nem küldte el a megírt válaszomat,inkább bemásolom ezt a cikket! Az elsőnek is szól! :)

A kutacs (fonticulus) a csecsemő koponyacsontjai között található hézag, azaz a koponyavarratok találkozásánál lévő puha alkotórész.

Amikor a baba megszületik, ezek még nem nőttek össze, nem keményedtek meg, nem csontosodtak el, így a koponyacsontok könnyebben csúsznak el egymás felé, ami jelentősen megkönnyíti a baba fejének áthaladását a szülőcsatornán.

Nem úgy kell persze elképzelni, hogy ezeken a helyeken "lyukas" a baba feje: a csontok közötti hézagokat nagyon erős kötőszövet hidalja át, amely megfelelő védelmet biztosít az agy számára az elcsontosodás folyamata alatt is.

(Kismamák sokszor ijednek meg, amikor gyermeküket közvetlenül a szülés után először kezükbe vehetik, és meglátják annak esetleg túlságosan "csúcsos" fejét. Már néhány perc múlva is látható a különbség, de néhány nap múlva egészen biztosan: a kicsi feje szinte "kikerekedik", a koponyacsontok visszacsúsznak a helyükre.)

Nem csak a szülés során van jelentőségük ezeknek a puha részeknek; az első években a gyerekek jelentős koponya- és agynövekedéséhez is szükséges a kutacsok "rugalmassága", hajlékonysága.

A csecsemő koponyáján több kutacsot lehet megkülönböztetni. Mindegyik más életkorban keményedik meg; a hátsó és oldalsó kutacsok már féléves kor körül, míg az elülső hároméves kor tájékán forr össze - ennek konkrét idejében természetesen jelentős eltérések lehetnek az egyes gyerekek között.

A homlokcsont két lemeze és a két falcsont találkozásánál található a nagykutacs; egy sarkára állított négyzethez hasonló hézag. Pici babáknál a nagykutacsot sokszor ki is tudjuk tapintani: nyomásra enyhén rugalmas területet találunk, amelyen olykor még az erek lüktetését is érezhetjük. A nagykutacs körülbelül másfél- kétéves kor között csontosodik el.

A kiskutacs valamivel hátrább, szintén a középvonalban, a két falcsont és a nyakszirt találkozásánál található. Ezt azonban már a születés után is alig vagy egyáltalán nem lehet tapintani.

A kutacsok - fent említett jelentőségükön túl - az orvosok számára is sok információt hordoznak. Közvetlenül a születést követő vizsgálatokon is megvizsgálják, mert állapota sok információt hordozhat például a baba nyeléséről is.

A gyermekorvos a későbbi életkorokban is vizsgálja a kutacs állapotát. Ellenőrzi, a szomszédos csontok szintjében található-e (ez az egészséges állapot), vagy előredomborodik, esetleg beesik-e.

Ha bármelyik irányban nagy az eltérés, mindkét állapot betegséget jelezhet. Sok helyen olvashatjuk például, hogy a beesett kutacs kiszáradást jelent - de mielőtt minden más tünet hiányában is megijednénk, mert esetleg "beesettnek" érezzük, vizsgáltassuk meg gyerekorvossal a babát. Ő ismeri a kutacs addigi állapotát, a baba aktuális egészségi állapotát is, és biztosan meg tudja állapítani, normális vagy kóros eltérésről van-e szó.