Állandó lelkifurdalás gyötör. Te is érzel így két pici mellett?

Okostóni második! Jótanács, gratulálok!

Kezd azzal kedves kérdező, hogy ne idegeskedj és aggódj. Olyan nincs, hogy tökéletes, sehol senkinél. Ha a gyerekeidet szeretetben neveled fel, akkor nem lesz semmi bajuk. Okos, ügyes felnőttek lesznek, nem azon a pár órás foglalkozáson fog múlni. Hanem inkább azon, hogy az anyjukat nyugodtnak vagy örökösen aggódónak látják e. Szóval ne legyél maximalista, mert ezzel nem segítesz a helyzeten. Ne akarj megcsinálni mindent és pláne ne tökéletesen. Inkább élvezd a perceket, amiket átélsz és ne az miatt aggódj, hogy a következőben hova kapj.

Óóó ez a 2. mennyire okosat mondott...

Mennyi a korkülönbség a 2 gyerkőc között?

Nálunk 21 hónap. Nekem sokat számít, hogy anyukám néha elviszi fél órára játszani a nagyobbat. Heti 1-2 alkalom.

Főzni nem minden nap főzök, csak 3naponta. Mosni is 2-3 naponta. Vasalni egyáltalán nem szoktam, inkább figyelek teregetéskor.

A nagyobbikat próbálom sokmindenbe bevonni, hogy ne érezze magát mellőzöttnek. Ő 2év 2 hós. Ennyi idősen már nem kell folyton vele foglalkozni. Az élet egyéb területeibe kell bevonni, és abból is tanul.

Ő dobja ki a pelenkákat, segít teregetni, mosógépet megrakni, konyhában is segít, krumplihámozás, tojás szeletelés (egyik sem késsel), sodrófa, kaja keverés, mosogatás, porszívózás, ilyesmik.

Most jött el az az idő, hogy már le merem tenni őket egymás mellé. Elnézegetik egymást, "játszanak". Én meg közben pl. bepakolom a ruhákat a szekrénybe, vagy rendet rakok.

Eleinte nehéz volt, mert a pici nem akart aludni,és csak sírt... most fél évesen már könnyebb, és egyre könnyebb lesz.