Anyukák, akiknek szinte ÁLLANDÓ figyelmet és szórakoztatást igényel a babájuk, ti hogy bírjátok?

Nehezen bírom. Már 10 hónapos, le lehet tenni játszani, persze, csak ha mellette vagyok. Rosszabbodik a helyzet, ha 1-2 napig kézről kézre van adva pl. nagyszülők túlbuzgása miatt. Utána pár napig csak kézbe, szórakoztatva, le nem ülve nem sír,persze utána győzöm visszazökkenteni, hogy legalább elég legyen mellette ülnöm.

Főzni max ha alszik, vagy délután mikor hazaér a férjem és átveszi. De az első 6-8 hónapban rendeltem a kaját, akkor nagyon rövidet aludt és azt is csak ha kint sétáltam vele. Most itthon alszik, így van időm egy kicsit szusszanni. Kitartást! Jobb lesz, ha már tud mászni, forogni, akkor nem kell majd mindenhez a te segítséged.

Ugyan ez volt, mikor fiam 4 hónapos volt!Konkrétan semmire sem volt időm, csak mikor aludt....nem tudtam mit csinálni, ráadásul 20 percig is csak néha volt el, általában 5 perc után új játékot kellett hogy kitaláljak:) Volt hogy kenguruban hordozgattam itthon, mert már sehogy sem volt el.

Most már eljátszik magában 30-40 percet, 7,5 hónapos, de akkor se tudok hosszabb időre kimenni a konyhába.Azt sajnálom, hogy nem egyben van a konyha-nappali, mert akkor simán tudnék főzni.Így is megoldom, csak macerásabb:)

Szóval el fog múlni, csak még picike:)

Kisfiam is ilyen volt 4 honaposan. Hidd el ilyenkor meg az is csoda ha 20 percig elvan egyedul. Nem akarlak elkeseriteni de most 16 honapos es meg mindig nem tudok normlaisan takaritani es fozni. :)) Nem azert mert nem jatszik el egyedul, nagyon jol elvan csak veszeljes otthagyni. Siman gondol egyet es felmaszik a legmagasabb polcra. Tegnap amig a mosgatogepet bepakoltam mar odatolta a kisszeket a radiator ele es fent volt pillanatok alatt az ablak parkanyon. Igy sem lehet semmit csinalni, folyamatosan rajta kell legyen a szemem. Kisfiam meg nem az a tipusu gyerkoc akit belehet vonni a hazi munkabnkaba vagy aki eleljatszik mellettem amig fozok. Ahhh, felmaszik ez mindenhova, rohangal, kacaraszik, pakol... :))

Nekem 7 honapos kora korul volt konnyu amikor elkezdett maszni mert akkor maszott a szobaba egyik jatektol a masikig es ezt kepes volt hosszu ideig csinalni. Siman becsuktam az ajtot es elvolt, felmaszni meg nem tudott sehova, veszelyes cuccok elpakolva... Ez igy szuper is volt addig amig el nem kezdett felfele is maszni. :) Ugyhogy meg most sem konnyu vele.

Nagyon nehezen! :)

5 hós

7 hónapos koráig volt ilyen, utána már jött utánam.

elég sokat aludt, nappal 3x is, így mindent meg tudtam csinálni alvás időben, mikor ébren volt meg vele foglalkoztam. ha el lett volna egyedül se hagytam volna ott, hogy takarítsak mondjuk :)

most 1,5 éves, mindent együtt csinálunk a főzésen kívül, ő törölget, együtt fogjuk a porszívót, főzésben is segít kicsit aztán játszani és együtt játszunk, beülök vele a homokozóba, én is ráülök a taxira és kerget kismotorral, stb. igyekszem kihasználni minden percet vele :)

Jó, hogy nem vagyok egyedül... :) Sokan nem hiszik el, hogy van ilyen gyerek is, de itt a bizonyíték, hogy VAN!!! Az én fiam is borzalmasan igényelte a jelenlétem, vettünk pihenőszéket, kivittem magammal a konyhába, játékot adtam neki, fakanalat, műanyag edényt, énekeltem, táncoltam mosogatás közben, de még így sem bírta ki 10 percnél tovább. Azt hittem soha nem fog egyedül játszani. Talán 1 éves kora körül lett kicsit könnyebb, mikor már jött utánam, ő is fogta a porszívót, stb. De mai napig nem jutok egyről a kettőre, pedig már lassan 3 éves lesz. Mostmár eljátszik magában is, de azért ott kell ülni mellette, vagy ha ki is megyek a konyhába, akkor is pár perc múlva megjelenik, hogy fel akar ülni mellém a pultra, hogy nézze hogy mosogatok, főzök, stb. vagy a szobából kiabál, hogy menjek már be játszani vele. :) Ő már csak ilyen, egy örökmozgó és minden érdekli. Nehezen bírtam, bár igazából az zavart, hogy a lakás romokban és főzni sem igazán tudtam, amit a párom nem nagyon értett meg. Aztán mikor otthon volt ő is szabin és látta, hogy a fenekem alig teszem le egész nap, rájött, hogy talán nem is olyan egyszerű ez a dolog. Ő csak azt látta, hogy mikor hazajön még nincs kész a vacsora, nincs rend a lakásban és nincs elmosogatva. Azt nem látta, hogy egész nap pakolok, csak éppen a gyerek 5 percen belül újra kipakol mindent, vagy amikor ő alszik, örülök ha én is tudok kicsit pihenni, nemhogy nekiálljak a konyhában zajongani a mosatlannal (ami mellesleg a gyerekszoba mellett van), vagy főzni képtelenség volt mellette, mert sosem tudtam, hogy éppen mit talál ki és a kaja közben tönkremegy. Mellesleg éjjelente minimum 3-4 alkalommal ébredt, szóval az elmúlt közel 3 év alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor aludtam végig az éjszakát...

Kitartás, azért nem olyan rossz a helyzet, és idővel kicsit könnyebb lesz!

Mit meg nem adtam volna, ha 20 percre le tudja foglalni magát!

Én konkrétan semmit nem tudtam tőle csinálni. A konyhát gyűlölte, egyszerűen ordított ha kint voltunk és nem tudtam megnyugtatni. Főzni, takarítani csak úgy tudtam ha valaki volt még itthon. Vásárolni amíg babakocsiztunk azért (mert felcipelni mindent a negyedikre egyszerre képtelen voltam), amikor gyalog voltunk akkor azért nem tudtam, mert lehetetlen volt vele normálisan sétálni.

Abszolút minden értelemben két emberes gyerek volt.

Magamra nulla időm volt, elfelejtettem, hogy melyik krémem mire való, hajamat örültem ha hetente egyszer meg tudtam mosni és annyi (derékig ér). Párom pedig hiába várta az alvás időt, megmozdulni nem volt erőm, örültem ha tusolás után még el tudtam jutni az ágyig. Majdnem rá is ment a kapcsolatunk, én pedig az idegösszeroppanás szélén lavíroztam.

A megváltás a bölcsivel jött. Nem kellett egy hónap, mintha nem is az én gyerekem lenne. Normálisan tudunk játszani, nincsenek dühkitörései ha valami nem sikerül rögtön, eljátszik, amíg főzök vagy akár segít is nekem, sétálunk kézen fogva stb. Most már én vagyok a világ legboldogabb anyukája! :)