7 hónapos ölbebebaba, mit csináljak?

Kezdődik a szeparációs szorongás! :)

Életkori sajátosság. Add meg neki a testközelséget, amire vágyik. Akkor gyorsabban megtanulja, hogy mindig ott vagy neki, sose fogod elhagyni, biztonságban van.

Nálunk két hónapig volt nagyon szepás, aztán szép fokozatosan csökkent. Most 11 hónapos, és remekül eljátszik egyedül a szőnyegen, elég, ha hallja a hangom.

Persze messze és hosszú időre most se mehetek. :)

meg kell találni mi okozza a problémát. ha nem rég jelentkezett, akkor valszeg a szeparációs időszak, ki kell tartanod, 2-3 hét alatt lecseng.

Ha viszont a probléma születéstől fennáll, akkor az nem normális, vagy ezt szokta meg, hogy ölben van, mret a szülő nem tudja huzamosabb ideig elviselni ha sír vagy kéri hogy vegyék fel (nem ítélkezek, tényszerűen mondom) vagy lehet egészségügyi panasz is, késői hasfájás (unokhugimnál pl félévesen indult, glutén érzékenység lett belőle) vagy fogzás vagy bármi olyan ami miatt a szülői közelséget igényli, mivel e pillanatban másként nem tudja magát nyugtatni.

Ha szeparáció, tarts ki, ha egészségügyi gond, nézze meg az orvos. Ha csak gondolod hogy el van kapatva, mert nehezedre esik nemet mondani, mérlegeld, hogy mit ér meg neked ez a szituáció. Tényleg befolyásolás nélkül mondom, hogy sajnos komoly hát és gerinc problémákhoz vezethet ha egész nap cipeled (barátnőm pl 2 éves koráig hordozta, most sérvvel műtik) emellett lelkileg is nagyon rossz lehet hogy nincs életed, a férjemnél pl magasvérnyomás problémákhoz vezetett a nemalvás, és nálunk is sajnos döntetem kellett hogy éjjelnte 8szor kelünk hozzá és rámegy a férjem, vagy "megtanítjuk" elaludni

Nekem is ez volt, de mivel van egy nagyobb tesója, akit nem szrhatok le, hát néha volt sírásrívás.

De hárman vagyunk otthon, a férjem 6-ra ér haza, a nagyobb délben eljön az oviból, attól, hogy a kicsi matrica, a nagyobbal is foglalkoznom kell.

A kaja még hagyján, azt a néhányszor pár percet kibírta, míg pl. gyorsan összeütöttem egy spenótot vagy főzeléket, de a nagyot altatni kell, mesélni neki, játszani vele, a kislányom meg eléggé nehezményezte, hogy nem vagyok vele.

Így járt, nem tudok kettészakadni. Olyan 13 hósan már tök jó volt, mert egyszerűbb dolgokat megértett, plusz érdekesebb lett a polc, műanyag dobozok, mint én.

én mindkettőnek cumit adtam, és amikor éjjel már 8szor keltek, egyszer csak fogtam magam, bementem, megszerettem, de nem ringattam viszsa hanem kijöttem a szobából...elkzedett nyüszögni, visszamentem 1-2 perc múlva, megint megszerettem, de megint nem maradtam bent...ezt csináltam úgy fél órát, persze egy időn után sírt de mindig bementem megvigasztaltam, az egész nem tartott tovább fél óránál míg végül cumival elaludt.

mindkettővel így tettem és mindkettő elhagyta utána az éjjeli ébredést, noha előtte sosem cumiztak. DE! én biztos voltam benne ekkor, hogy nem a foga miatt kel, egyszerűen csak nem tudtak maguktól visszaaludni.

amúgy meg ha napközben állandóan felveszed, akkor ne csodálkozz hogy ahhoz szokott hozzá. Ezt sajna következetesen kell. Mindig egyre később és később vedd fel, minél többet legyen egyedül, minden alkalommal egy percel tovább, és következetesen. Ismerek olyan szülőt, aki saját bevallása szerint sem viseli el ha sír a gyereke. Itélkezés nélkül mondom, teljesen normális 3 éves gyerek, de abszolút ő irányít (szopizik, nem tudják a szobájában alatatni, követelőzik, ha boltba mennek, nincs nem, óvodát sem tudta elkezdeni normálisan mert kihisztizte az otthon maradást, minden nap megy a mese órákig, stb) nem mondom hogy felnőttként ő bármiben is rosszabb lesz mint más, gondolom kinövi ezt, de ha te ezt az utat választod, ezzel számolj...nemet mondani kell, és tudni kell, és igen, sajnos már 7 hónaposan is.

neki az az érdeke, hogy később az élet különböző területein történő függetlenedést, elválasztódást, önálló probléma megoldó készséget segítsd, erősítsd.

visszatérnék példaként az előbbi 3 éves gyermekre: nem tudja a kudarcot kezelni (sérüléseket szopizással orvosol), egyéb konfrontálódásnak pl játékon vita üvöltés a vége részéről. Ez sajnálatos, nem a gyerek "hibája", nem tanították meg kezelni a problémákat, mert mindig egyszerűbb volt felvenni/szoptatni/tévét nézetni, mint nevelni. Bocs, ez már ítélkezés, nem tudom kikerülni, de segíteni szeretnék neked.

A Te érdeked pedig az, hogy egészséges, nyugodt anyuka légy. Utóbbit éppenséggel támogathatod azzal, ha a gyeremeked mindig kiszolgálod, felveszed, rövidtávon így elkerülöd a sírást, ami talán jót tesz majd, mint ahogy sokat együtt alszanak a gyerekkel, mert így nyugodtabban tudnak aludni, noha nem biztos hogy hosszútávon jót tesznek vele a gyereknek vagy épp a házasságnak. Ezt neked kell tudnod, megítélned.

Annyit biztosan mondanék, hogy a hátadnak nem tesz jót a cipelése, én most jártam lumbágóval a dokinál, következő lépés a reumatológia. Két gyerekem van, nem ölbe gyerekek, mégis megjártam. Szóval erre érdemes figyelni, mert most megkeseríti az életem, hogy nem tudok normálisan mosni főzni stb