Miért néz levegőnek a babám?

Nem néz levegőnek, és nem rontottál el semmit. Az apját ritkábban látja, azért örül jobban neki. Örülj, hogy nem csak hozzád ragaszkodik.

A kérdésedre sajnos nem tudok válaszolni, de nálunk is ez van. Most volt 1 éves a fiam, és én sem érzem, hogy kötődne hozzám, rajtam is átnéz, mintha nem is lennék vele egy szobában. Én is 1 hónapig tudtam szoptatni, és van egy olyan érzésem, hogy ez miatt nem kötődik hozzám. Játszani sem lehet vele, elvan egyedül, ha másnál vagy máshol vagyunk, mintha ott sem lennék, rám sem néz. Elhiszem, hogy máshol vannak érdekesebb dolgok, mint én, akit egész nap lát, de az a baj, hogy otthon sem mutat felém semmilyen érdeklődést. Én is mindig azon gondolkozom, hogy mit ronthattam el, hiszen törődök vele, szoktam szeretgetni, bújócskázni vele, én látom el mindenben. Az apjával jobban elvan, és nem azért mert keveset látja, mert a férjem sokat van itthon. Néha jól esne, ha velem is akarna játszani, mint az apjával, vagy ha néha bújna hozzám, hogy érezzem, szüksége van rám, de így csak mindig arra gondolok, hogy valamit elrontottam, és nem szeret engem, nem kötődik hozzám 😢

Ja és nem szoptattam csak két hónapig, nem hiszem hogy ezzel van összefüggésben. Utolsó voltam.

Szerintem, ha a gyerek akkor nem foglalkozik az Anyával, ha olyan ember jön, akit ritkán lát, akkor az teljesen normális. Ugyanis az új inger jobban érdekli és ki akarja használni az időt, amit a nem megszokott emberrel tölthet. Azonban, ha a gyerek soha nem akar közeledni az Anyához, vagy mint ahogy valaki írta, mindig egyedül játszik és szemkontaktust sem vesz fel, akkor azért érdemes elgondolkodni azon, hogy nincs-e valami baj. És itt nem arról lehet szó, hogy az Anyuka elrontott valamit, hanem esetleg a babával nincs rendben minden. Több olyan gyerekkel is találkoztam, ahol az első 3 év arról szólt, hogy a gyerek csak egyedül játszott, nem közeledett senkihez, aztán később kiderült, hogy a gyerek autista. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a kérdező gyereke az lenne, csak érdemes figyeli a gyereket, hogy van-e valami gond, hogy minél hamarabb meg lehessen kezdeni a fejlesztését, ha szükséges. Mindenesetre a kérdező ezen mondata: "Kettesben odajön, kifejezi, ha szeretne valamit, segítséget kér..." számomra azt feltételezi, hogy nincs itt gond. ;)

Én úgy hiszem ez jó jel. Te vagy a legbiztosabb pont az életében, a bástya ami mindig ott van, oda se kell néznie, mert tudja. Az én fiam 6 hónapos lesz, de már kezd hasonló dolgokat mutatni. A húgom kisfia 4 hónaposan szeparációs tüneteket mutatott, ordított ha az anyja csak a szobából is kilépett. Miért? Mert sajnos már ilyen piciként rájött, hogy anya nem elválaszthatatlan tőle. Fertőzés miatt egy hétig koraosztályon feküdt születése után, illetve sajnos húgom depressziós is lett. Szóval ha egy gyerek ennyire magabiztos szerintem az csak jó 😊

Kisfiam kb 2,5 éves koráig egyáltalán nem hiányolt társaságban. Ha mégis hívott vagy hozzámbújt biztos lehettem benne, hogy beteg lesz. És ilyenkor kivétel nélkül mindig belázasodott éjszaka. Társaságban később sem én viltam a középpontban, de ha csak elszaladt mellettem, visszakiabált nekem "szejetjek aja" vagy "te is gyeje aja". Társaságban továbbra sem volt bújós mégis olyan jól estek ezek az apró jelzések, amikor már ki tudta magát fejezni.

1.5 eves koraban rohogni fogsz ezen a kerdeseden. Az enyem pont ilyen volt, meg hatat is forditott. Most egesz nap jon utanam es ha elveszitjuk a szemkontaktust mar kiabal is hogy "Aja!!!!". Jatszoteren is egesznap ajázik, hordja a botokat, kavicsokat, csak nehogy mashova figyeljek 1 masodpercre.