Tényleg mindenkinek ilyen gyönyörű harmonikus boldogság az első időszak a babával, csak nekünk nem volt az?

Nekem a terhesség minden napja terhes szó szerint...az elsőnél is az volt, a másodiknál meg most kb kétszer olyan rossz.

Az elsőnél a gyermekágyas időszakot nem hogy nem elveztem, de vissza akartam az egészet csinálni...sajnos depressziom is lett. Csak remelem, h másodjára a rutin miatt már nem aggódok majd mindenen. Egyébként minden századdal egyetértek.

Nálunk az első két hónap azzal telt, hogy a baba este tíztől hajnali négyig folyamatosan bömbölt. Mindent megpróbáltunk, hogy ne sírjon, de semmi nem vált be.

Két hónap után váltott, nyolckor elaludt, viszont reggel hatig óránként ébredt. Ez kb. egyéves koráig tartott.

Lehet hogy gyönyörű és boldog időszak volt, én nem emlékszem erre a fáradságtól.

Imádom a fiam,de nagyon nehéz volt vele az első 6 hónap. Hasfájós mai napig 11 hónapos... Az ejszakát hamar átaludta ő nappal kínlódott a hasától éjjel aludt. 6 hós korától meg a pukik kezdték el zavarni és éjjel is kel újra úgy érzem soha sem fog normálisan aludni újra. Semmi nem használ a pukitól felkel. Szóval csak könnyebb lett,de újra és újra lesznek kihívások csak más jellegűek.. Viszont,aki azt mutatja,hogy milyen habos babos minden annak vagy nincs gyereke vagy irigylem az idegrendszerét. 😆 Én volt,hogy bőgtem a gyerekkel a karomon,hogy ez nekem nem megy.. Utólag persze elég hülyén festhettem... 😀 Nem szeretem amikor valaki csak a szépet mutatja nekem is vannak ilyen ismerőseim és néha úgy oda írnám,hogy meddig "kínozta" a gyerekét azért a mosolygós közös képért,mert hát az én fiammal közös kép az egy külön művelet volt. 😂 Picinek a hasa fájt vagy aludt így nekünk csak "uncsi" ő alszik én kómás vagyok képek sikerültek. Most,hogy nagyobb meg elmászik kiveszi a telefont a kezemből,ami egy laza mozdulattal a földön végzi. 😅 Szóval szerintem az,hogy fészbukon legyen egy lájkgyűjtő vállalható képe jól megizzadhat érte,ha hasonló természetű gyereke van,mint nekem.

Amúgy akár milyen nehéz újra és újra átélném,mert mindig tanított valamit egy-egy szituáció. Viszont mindent össze téve ott van az a 30% sírtam és a hajamat téptem aztán kínomban néha még röhögtem is. Akinek meg minden habos babos örüljön bár a szememben kicsit hiteltelen.

Az igaz, hogy pillanatok alatt elrepül az idő.Menet közben nem úgy tűnik...van egy 19 éves fiam és ha ránézek nem az jut eszembe,hogy mennyire volt nehéz, hanem a cukiságok.

Most van egy 14 hós fiam /meg egy 12éves lány is de ő más kategória/ iszonyat nehezek a mindennapok.

Éjjel rengeteget ébred, reggel fél hatkor kel...mióta megszületett én még nem aludtam normálisan.

Semmit nem tudok tőle csinálni...idegfeszítő minden házimunka mert csak alvás közbwn tudom csinálni de ugye csendbe és rohanva.

A párommal való kapcsolat is elég feszült...mindketten hulla fáradtak vagyuk, nem tudunk ketten lenni.

Bár a nagy fiam már nem velünk él, a lányommal se tudok elég időt tölteni.

Összességében rengeteg a nehézség...mégis nagy boldogság a pici...ahogy nő,fejlődik,okosodik...minden nap rácsodálkozok.

A nehézségről még annyit, hogy mindig van valami...akárhány éves...a gondok problémák jellege változik de van.

És aki azt gondolja milyen nehéz a csecsemővel,kisgyerekkel várja csak ki a kamaszkort...