Ti hogy vagytok vele, éreztetek így? Többi lent.

rosszabb lesz :)

nálam 2 gyerek van. Lakás 60 nm nem nagy ügy, de gyűlölöm a koszt. Veteményes +300 nm...és persze a kert.

Mellette építkezünk ami kosszal zajjal és plusz utánajárkálással jár. Időm nulla. Egy ovisom van meg egy 2 évesem. Az ovis minden 2. héten beteg, ez azt jelenti hogy 1 hét itt 1 hét ott. Mikor itthon van, napközben már nem alszik, viszont rettentő anyás, tehát a műszakom reggel 6-tól este 21.00ig tart, utána még éjjel is minimum kétszer kelek, hol a nagyhoz, hol a kicsihez. Jobb napokon 6 órát alszom, rosszabb napokon 4 órát. Amikor a nagy oviban van, és délbe lehetne "énidő" vagy alvás, a kertet akkor tudom csak csinálni...

bent meg két ölbecipelés és mondóka között kb portalanítok mosogatok főzök bevásárolok, rohanok egész nap, és nap végén én is borzasztóan érzem magam hogy nem foglalkoztam vele eleget (pedig valószínűleg igen, csak ez ugye relatív...).

Mindez mellé kapom a férjemtől hogy kosz van és nincs pénz semmire mert nem tudok dolgozni :) zsír lesz később, nyugi ;)

Szülés után nagyon vérszegény lettem majd egy évig tartott mire rendbejöttem. De addig iszonyatosan fáradt és kimerült voltam, segitségem nekem se volt napközben, este jött haza a férjem munkából. Őszintén bevallom én lejotjam a takaritást meg a főzést. Vagy hétvégén főztünk sokat vagy rendeltünk. Mikor a baba aludt, én is. Igy volt csak erőm és lelkesedésem vele örömmel foglalkozni.

Kitartást!

Teljesen egyutt erzek veled.En is ilyen idoket elek,sot en erzem

es tudom, hogy nalam mar ez depresszios is.Az en babam 8 honapos,fogzik,ejszaka sokat kel,nappal nem alszik.Segitsem semmi.Egyre faradtabb vagyok,nem tudom magam kipihenni.Szegenykemhez van hogy turelmem sincs mar.Lelkiismeretfurdalasom nekem is van, ha nem foglalkozok vele annyit amennyit szoktam (eleg sokat).A haz szalad,ideges leszek tole, hogy rumli van,szeretem a rendet.De se idom sem energiam nincs csinalni.Es nagyon nehezen le***om a takaritast,de a gyerekem az elso,most kell vele lennem, most kell kihasznalom az egyutt eltoltott idoket hisz gyorsan felnolnek.Sok figyelmet es torodest igenyel.Semmisem fontosabb nala.Es ha latom,hogy nevet es boldog az mindent elfelejtett velem.

En csak abban remenykedek, hogy idovel jobb lesz es konnyebb.