Szenvedek attól, hogy csak a párom családjával találkozom mindig én is és a babám is, más is volt ilyen helyzetben, mit tegyek?

3 hónapos lesz a kisbabám, a családom és a barátaim másik városban élnek, még nem is tudtam velük találkozni (és nem is fogok sokat tudni találkozni), mert mindenki influenzás volt a családban és nem vittem így haza, de ők mindig érdeklődnek a kisfiam iránt, kérnek képeket, meg akarják már ölelni stb. Teljesen odavannak. A családommal nagyon szoros a viszonyom és a barátaimmal is, viszont senki sem itt lakik. Anya jön fel távolsági busszal kéthetente látogatni egy napra, mindig sír mikor itt hagy minket én meg vele sírok. Ez az egyetlen unokája. Párom családtagjai mind itt laknak a közelben, a tesója a szomszéd úgymond, csak más bejáratú helységben. Többször átjön ő is kávézni ilyenek,de nem nagyon beszélgetünk,mert rohan mindig. Az anyja néha felhív hogy hogy vagyunk (inkább a páromról érdeklődik, sőt volt hogy csak róla), meg volt itt többször kis időre, épp csak beugrott aztán ment is, annyira nem érdeklődik unoka felől. Valahogy nem érzem idetartozónak magam, nem érzem hogy a babám valaha olyan szeretetet tudna kapni, mint amit megérdemelne. Egyedül a párom az aki igazi partner, de nagyon egyedül érzem magam közöttük. Szomorú vagyok amiért csak ők vannak a közelben mindig (nyilván erről nem tehetnek). Nem tudom ezt az érzést hova tenni egyszerűen.