Csak apával képzelhető el egy szülés? Mi van, ha én nem akarom, de ő igen?

Mi hasonlóan voltunk, mint ti.A terhesség elején úgy képzeltem itthon el vajúdok és majd a ,,végére" beesek, ahhoz meg nem kell és nem is szeretném, hogy ott legyen:)/jó naiv voltam/ Ahogy telt az idő rájöttem nem úgy megy a szülés ,hogy épp csak a kitolásra bemegyek.Úgyhogy elkezdtük beszélgetni, hogy hát jó a vajúdásra bejön.A végére meg kezdtem félni nagyon és végül ráálltam, hogy jó jöjjön be.:)

A sors fintora, hogy a 33 héten ráfeküdt egy idegre ami miatt végül császárral szültem és a kórházunkba a császárhoz nem engedik be az apukát,így ő kapta meg míg engem varrtak meg ilyenek.Ő hozta nekem oda és életembe nem láttam még büszkébbnek mint akkor:)

Nem tudom, hol állsz a terhességgel, de lehet lassan hajlasz te is majd rá.

Most hol vannak azok a nők, akik az olyan kérdésekre, minthogy a férjem nem akar bent lenni a szülésnél, azt írják, hogy az ő döntése? Vagy ez hogy van, a férfi dönthet, hogy akarja-e, a nő már nem?

Mellesleg én

Beszéld meg vele őszintén, hogy egyszerűen jobban viselnéd a szülést, ha nem lenne bent. Van, aki egyedül akar szenvedni és zavarja, ha fölötte állnak. Én is inkább ilyen típus vagyok. Hogy vonzónak tart-e az mellékes. Valószínűleg 40 év múlva remegő végtagokkal és kilógó csövekkel is látni fog. De nem kell időskor sem: elég egy rondább betegség és ágytálazni kell, mert az ember olyan rosszul van, hogy nem bír fölkelni. Szóval ezek a dolgok egy normális, érett párkapcsolatban mellékesek.

Az viszont nem, hogy a szülő nő komfortérzete a lehetőségekhez képest legyen a legjobb. És ha ehhez az kell, hogy egyedül legyen, akkor úgy legyen.