11 hónapos lehetséges, hogy jobban szereti a nagymamát?

Kislányom ha meglátja nagymamát sikít, ha felveszem mamát nézi közben, kéredzkedik hozzá, ha ott vagyok, akkor is mama lábát fogja. Nagymamához nagyon közel lakunk, szinte együtt. Majdnem mInden nap találkozik vele, olyankor apukájával mi is ott vagyunk,de általában elmaradásunkat végezzük és este 1-1,5 órát vagyunk így, hogy mama játszik vele, mi pedig jövünk-megyünk. Nem minden este. Ezen kívül heti kb. egy, néha kétszer van velük kb. 4-5 órát, akkor általában apukája is ott van és nekem van egyszer szabad programom, másik alkalommal apukájával megyünk bevásárolni. EGyébként az egész napot velem tölti, amelyben van sok játék, de van olyan is, hogy amíg teregetek ott van és beszélgetünk, amíg mosogatok szintén ott van és dobol például a fakanállal, tehát nem az a face to face kizárólagos figyelem jut neki, mint nagymamával. De én olyan szomorú vagyok, most kezdtem észrevenni, hogyha én megérkezem, az teljesen természetes, ha mama jön, akkor neki sikít. Ha én kimegyek a szobából az is természetes, ha mama megy ki, megy utána. Tényleg, teljes szivemből szomorú vagyok, hgoy valamit rosszul csináltam. Hogy az elvégzendőket akkor kellene, amikor már alszik? Mert mondjuk így, hogy majdnem minden nap van nagymamával megtanulta már, hogy tőle milyen kizárólagos figyelmet kap és az milyen jó? Mosást, teregetést mindent tegyek hajlanra vagy késő estére, hogy nekünk együtt is olyan kizárólagos játszás jusson, mint mamával?