Ha autizmussal diagnosztizálják milyen pozitív és negatív dolgokat hoz magával?

Első körben tudni kéne miben van nehézsége. Ha dühkitöréses, hisztis, önérvényesítő típus, nem fogod tudni elsunnyogni, és ha most nem intézed, ugyanoda jutsz oviban is, csak elestek a juttatásoktól. Szóval én elintézném a dolgot, lehetőleg így: MAGÁNPSZICHIÁTER autizmus kód, szakszolgálatot lemondanám, nem beszélnék velük auti vonásokról, ne legyen SNI csak btmn. A pszichiáter szakszolgálat nélkül is ki tud olyan papírt állítani, amire minden támogatás jár(fejlesztés nem), de ez "hatalmas", 200+ ezer nettóban. Ha feltűnőbb a gyereked, tehát mások is látnak problémát, dühös/hisztis, hangos típus, akkor mindenképp kell a pszichiáter, a szakszolgálatnál meg ne mutasd és ne beszélj az auti vizsgálatról, csak btmn diagnózist kérj, arra is jár fejlesztés, bár auti nem, de semmitől nem estek el, az ovis auti fejlesztés érzelmek színezéséből, párosításából, a hetének az elméséléséből, ennek lerajzolásából meg ilyen szrságokból áll. Kap tsmt-t és ennyi btmn kódra is, meg készségfejlesztést(rjazolás, fűzés, festés ujjakkal, gyurma).

Szóval ha nehezebb eset a gyermek ezt intézném, hogy a lehető legjobb legyen neki, normál ovi, egymi fel sem merül.

Ha passzív a gyerek, visszahúzódó, csendes, egyedüljátszós, akkor ennyit SE! Esetleg pszichiáternél az auti papírt, szakszolgálatos időpont teljes lemondása, nem fog senkinek feltűnni, jó gyereknek lesz elkönyvelve.

Ha a gyerek több területen mutat lemaradást(rajz, játék, barátkozás, beszéddel kapcsolatos dolgok, szobatisztaság, és úgy érzed szakadék van közte és a többi közt, akkor meg egymi szint(bocs) és fogadj el mindent, pszichiáter, szakszolgálat, sni, nyíltan mindent és kérj halasztást, hogy csak 4 évesen kerüljön oviba, hátha akkor mehet integrálóba, addig meg berakhatnád bölcsibe.

Mindenképp integrációra törekedj, amennyiben ép értelmű(nek látszik)!

"ne beszélj az auti vizsgálatról, csak btmn diagnózist kérj, arra is jár fejlesztés"

=tanács, amivel elc.... ed a gyerek esélyeit.

Iskolában btmn-nel heti két csoportos gyógypedagógiai fejlesztés a max, míg autizmus diagnózis esetén heti 5 egyéni fejlesztés. Ez utóbbi nélkül nagyon nehéz megmaradni egy integráló iskolában. Btmn-nel hozhatom haza minden délután, mert nem bírnak vele, a papíros auti társa meg maradhat és fejlesztik ezerrel. Magánút iskolaidőben felejtős, mert dolgozunk. HO mellett ül otthon a gyerek ahelyett hogy beilleszkedhetne.

Az nem megoldás ha homokba dugjuk a fejünket, és szőnyeg alá söpörjük a problémát. Rettenetesen nehéz elfogadni, hogy a gyermeked más. Én is végigsírtam az első alkalmakat a szakszolgálatnál, a pszichiáternél, mert mindenhonnan azt hallottam vissza, hogy a kóddal megbélyegzed a gyereket, és rossz lesz neki. De be kellett látnom, hogy szükség van rá, mert ha nincs kód, nem kaphat speciális fejlesztéseket, amik valóban hasznára válhatnak. A szegregáló ovitól mint a tűztől, úgy féltem. Az én fiam megállná a helyén integráló oviban is. De most dobjak be egy olyan kisfiút 30 másik gyerek közé? Az integráló oviban jó ha heti 2 alkalommal tudnának vele foglalkozni, ha egyáltalán lenne fejlesztő. Rá kellett jönnöm, hogy az ő esetében ez csak hátránnyal járna. Így szegregáló oviba megy, ahol 6-an lesznek egy csoportban, és erre a 6 gyerekre jut két óvónő ( gyógypedagógus), egy dajka és egy pedagógiai asszisztens. Heti 5 alkalommal egyéni fejlesztés, és napközben csoportosan folyamatosan. Az integrálóban pedig ülne egy sarokban egész nap, a kutya nem foglalkozna vele, a fura dolgait lehet nem tudnák kezelni, és minden nap jönnének azzal, hogy vigyem másik oviba.

Szörnyen kirekesztően hangzik a szegregáló szó, de a mi esetünkben biztosan ez a legjobb amit érte tehetünk.

Nem érdemes kijátszani a rendszert, mert mit szólnak mások, ha kódja lesz. Mert ennek a gyerek issza majd meg a levét.

A gyógypedagógus tök nincs kép képben, illetve, ja, akkor mondják rá, ha úgy látják, de attól nem biztos, hogy az, az autizmus jeleit szubjektív megítélni, ki mit hogyan vesz észre, vagy nem vesz észre, vagy ért félre.

Azok alapján amiket írtál, szerintem nem a legenyhébb verzió a gyerek, a motoros nyugtalanság, ismétlődő mozdulatok, kényszeres-feszült csikorgatás és a kevés szemkontaktus.. de nem is passzív típus, nem fogjátok megúszni a dolgot. Illetve már most problémázol az utazási költségeken, tuti nem fogsz neki magánban fizetni 8ezres óradíjakat fejlesztésre és nem fogsz utána járkálni másik városba se.. kb havi 250ezer nettó emelt csp+gyes+gyod, ezen felül parkolós kártya rokkantparkolóba meg utazási kedvezmény. Fejlesztésről ne legyenek nagy tévképzeteid, egyrészt csak súlyos esetben írnak ki 5-öt, másrészt ha ki is írják, heti 2-3 lesz belőle, amiből kettő csoportos, egy meg egyéni. Oviban is, suliban is, illetve oviban nálunk a 3 auti fejlesztésből egynél beült a csoportba a fejlesztő.

Szóval szerintem nyugodtan hajrá nyíltan, a gyerek integrálhatóság határán áll, "tipikusabb" auti, nem a legenyhébb, de még enyhe, nem fogjátok tudni elsunnyogni, de a juttatásokért ahogy nézem, te nem is tudnád/szeretnéd, hogy majd megoldod a dolgokat magánba a gyerek jó oktatása miatt. Ja és az auti fejlesztésről írtam, tiszta nevetséges az egész, nem lesz vele előrébb a gyerek, nagyon szívesen leírom 5 év alatt az autispecen mit csináltak), de az idő majd megoldja. Talán nálatok hat egy kicsit, a tipikusaknak valamit segít, másokat kifejezetten zavar vagy semleges nekik a fejlesztősdi.

És most jósolok egyet. Elmentek szakszolgálathoz, kaptok SNI kódot kevert spec. fejlődési zavarra, elküldenek pszichiátriára, kimondják az autizmust, visszamentek szakszolgálathoz, kap SNI kódot autizmusra, elmész gyodra, kapsz gyest, a gyerek egymiben fog kezdeni és csak kicsit sérültnek fog látszani, egymi suliba megy tovább(egymiből jött gyereket nem szívesen fogadnak sulik, pláne vidéken), negyedikre megtanul olvasni,

valamennyire számolni, valamennyire írni, de a furcsa mozdulatait, szokásait nem sikerül kifejleszteni belőle, és mivel egész életében sérültek közt volt az egymiben, ki lesz rekesztve az átlagosok közül, na meg mivel arra nevelték ovitól, hogy vannak "mankók", rá is fog szorulni, meg sem próbálni nélküle "járni".

Persze ez csak jóslás, de ilyen az életpályája a szegényebb családok közepes-enyhe közti érintettséggel rendelkező autiknak. Most így feldereng előttem minden hasonló tünetekkel kezdett ismerős kissrác, akik már nagyok.. Mondjuk leginkább alapítványi suliknál mozgok(ami szintén egymi szint, ha papíron nem is), csak pár egymis auti csoportról van infóm bpn, meg szoc fejlesztős csoportokról..dehát.. na mindegy.

A pénz jól fog jönni, az ingyen fejlesztésre rászorultok, a gyerek meg más úton sem tudna nagy eséllyel beilleszkedni, amelyik stimmel, az már "jobban" érintett, enyhe alja, közepes teteje, örökké látszani fog, hogy más. Esélyes amúgy nektek még egy ADHD kód is, mert az átlag auti nem túl aktív, nyafogni fognak, hogy vajon mitől ilyen nyugtalan.. Azt nem írtad, hogy leköti valami hosszabb időre? Utasításokat teljesít? Hogyan reagál jó-rossz élményekre? Rámutat dolgokra legalább néha, hogy megmutassa? Szokott rádnézni visszajelzésért, hogyha mondjuk eldob valamit vagy ilyesmi? Elég ha párszor csinálja. Leül-e étkezésnél, húzza-e a saját ruháját magára, meg ilyenek.. mennyire irányítható.

Ami necces a fogcsikorgatás, az ismétlődő mozdulatok, mint a tapsolás, csettintés, és hogy motorosan nyugtalan és hogy ritkán néz rád. Miből gondolják amúgy, hogy értelmes? Csikorgatás enyhe értelmi sérülésnél

is szokott lenni sokszor.

Amúgy 11es voltam, a 12esre meg ne hallgass, mert az enyhén érintettek fejlesztés nélkül(diagnózis nélkül) maradnak bent normál sulikban, a kicsit jobban, de még mindig enyhék fejlesztésesen, de SENKI nem kap heti 5öt normál intézményben. Azt tudom, hogy kiírják, de csak Bpn, vidéki szakszolgálat annyit ír ki, amennyit tudják, hogy meg is tudnak adni, ott jobb a kommunikáció:). Az én gyerekem nem tűrték meg egyik bölcsiben, illetve egyik oviban sem a viselkedése miatt, bizonyos embereket nem bír, de az egyik legnépszerűbb gyerek a normál általánosban, amit ki kellett harcolni, mert szegregálni akarták és versenyeket nyer. Néhány emberrel jól kijön, mással kevésbé. Rengeteg ismerős van, hivatalosan és nem hivatalosan is, akik simán beilleszkedtek suliba alsóba, és a valóban enyhén érintettek csak szívnak a rendszerrel. Akinek a gyereke "gázabb", több furcsa/nehezítő dolga van, nem bírják őket és szabadulnának tőlük, na nekik áldás a szakszolgálat. Az enyémnek csak az igazságérzetét kellett megtámogatni és kellett egy nagyhangú pedagógus, aki nem hagyja a gyerekeket üvöltve játszani, ileltve kellően nemtörődöm, pl ha sír a gyerekem, szereti ha elmondják, hogy igaza volt, amiért sír, és nem foglalkoznak vele tovább. Vigasztalásra csak belelovallja magát és cikinek érzi, ha foglalkoznak vele mások szeme láttára.. Másnak meg pont a mindig kedvesen fogalmazó halkszavú pedagógus hozta meg a megváltást, harmadiknak meg a rossz teljesítményét is dicsérő pedagógus kellett.