Lányom 16 hós, jövő hónaptól visszamennék dolgozni félállásban, főleg éjszaka, a nagymama vigyázna rá, akit imád. Lesz ettől lelki baja a kicsinek?

Nem akarok kötözködni, csak leírom, hogy nálunk hogy volt. 2 éves volt a fiam, amikor félnapos bölcsit kezdett. Nagyon megviselte, sokat sírt, sokat volt beteg (nyilván a közösségben ez valahol normális), havonta kb. egy hetet járt, pedig előtte soha nem volt beteg, azt sem tudtuk, mi az az orrszívó... A minőségi-mennyiségi időt meg olyan sokszor olvasom mindenütt, valahol egyet is értek vele, valahol meg nem. Hülye példe, de ha a másfél éves gyerekeddel egész nap otthon ülsz, közben háztartást vezetsz, főzöl, stb, tehát nem foglakozol Vele, csak teszem azt a lábad mellett játszik, megvigasztalod, ha sír, az rosszabb, mintha 8 órát tölt egy intézményben, de anyu 5-6-ig elviszi játszótérre? Lehet, hogy én vagyok a nem normális, nem tudom...

A Te babád még nagyon kicsi, de szerintem akkor is meg fogja ezt érezni. Mert ha ébred, a nagymama megy, és nem leszel olyen kipihent, türelmes, stb. Nyilván nem tudhatjuk az élethelyzeted, gondolom vissza kell menned dolgozni (pl. anyagi, munkahelymegtartási vagy ezer ok miatt), így én nem is török pálcát feletted, csa szerintem nehéz lesz mindkettőtöknek.