Bölcsőde kontra otthoni nevelés?

az intézmény tud javítani/rontani a gyereken, de a személyiségét nem sokban befolyásolja. a szülő, főleg az anya és az öröklött tulajdonságok adják a személyiséget. ez már azelőtt megvan mielőtt bölcsődés, pláne óvodás korba lépne a gyerek.

de nagyon sok minden befolyásolja a személyiséget, a biológiai öröklésen túl a társadalmi korok nyomai is sokat számítanak, na meg a minta öröklés...

bármilyen is az otthoni légkor, az a döntő, a bőlcsöde, óvoda az ellátja a gyereket, tudást ad neki jó esetben, szocializálódik, de maga a szeretet amit a családtól kap(na), nem tudja pótolni.

amit írtál zárójelbe, na azért vezették be az ovit, hogy 3 éves kortól kötelező. pont az ilyen szélsőséges, mondhatni putris emberek miatt, mert ott a kicsi nem is hallott a fogmosásról, wc-használatról...

amit meg a bölcsiről írsz, ezek nem szélsőséges esetek, hanem így egyben megvannak.

szeretettel fordulunk a kicsikhez, de mondjuk egy átlagos napon van 7-10 kicsim, képtelenség a szükségleteik kielégítése mellett a sok babusgatásra, fizikailag kivitelezhetetlen, nem is szoktatjuk erre rá őket, mert ha sokan vannak akkor futószalagon pelenkázunk, etetünk, altatunk. ha mondjuk van egy bárányhimlő járvány akkor az a 2-3 kicsi aki bent van, nyilván extra szeretgetést kap, de ez ritka sajnos, nincs rá lehetőség.

és igen, muszáj nagyon szigorúnak lenni különben megesznek reggelire. ez nekem se jó, a többi gondozónő se azért szigorú mert rossz szakemberek, hanem mert így viszonylag rend van és nem verik ki egymás szemét-fogát, nem eszetlen rohangálás van ebéd időben, hanem ülnek és szépen esznek.

van sajnos olyan gyerekem akit nagyon elhanyagolnak, azért is adták be, mert anyukának nincs kedve a gyerekhez :( pl. külön kéri, hogy ne fektessük le a 2 évesét mert akkor nem alszik el 7kor! fél6kor jön érte (nem dolgozik!). látszik a gyereken, nagyon vágyik a szeretetre, még ha nem is tudja kifejezni, de a többi mellett határozottan érezhető, hogy nem oké a kapcsolata a szüleivel sajnos :(

enyémek picik... még nem igazán játszanak együtt, megvan a saját kis világuk, nagyon abban mozognak még :) szeptember-október necces, de ilyenkor tavasszal már nincsenek komolyabb dolgok, ki is ismerjük a gyerekeket, ha pistike már "úgy" néz, én szólok is, hogy jöjjön hozzám (míg lenyugszik beszélgetünk kicsit vagy megszeretgetem) vagy menjen a homokozóba mert jujj de jó ott... :D nagyon könnyen el lehet még terelni a figyelmét, az emlékezetük se jó még :) a bölcsis gyerekek szerintem jobban el tudják fogadni, hogy kiveszik a kezükből a lapátot, de vannak kicsit agresszív gyerekek is, rájuk jobban figyelünk a közös játéknál és van bünti is, ki kell ülniük pár percre, ez csodákat tesz, mindjárt jobban átgondolja megéri-e beleütni a másikba :)

de szerintem amiket te írsz vagy amire te kíváncsi vagy azok inkább ovis korban jönnek majd jobban ki, ott már azért tényleg tudnak "alkotni" a gyerekeke, de ezt csak a sajátomról tudom :) na meg ott már azért más rétegek is megtalálhatóak, ha érted mire gondolok ;)

Csak a saját példánkat tudom felhozni. Két évesen ment a fiam bölcsibe, és egyáltalán nem bántam meg. A mi életünkbe rengeteg jót hozott. Hiába próbáltam rendszert kialakítani itthon vele, vagy sikerült, vagy nem. Például két éves koráig nem aludta át az éjszakát. Sőt, a délután alvásnál sem tudtam mindig ugyanazt az időpontot tartani. Ahogy bölcsis lett ,ez megoldódott.

Mi eléggé összhangban vagyunk a gondozónőkkel, hasonló értékeket képviselünk, így ezzel a résszel semmi gond.