Bölcsis harapások, rendszeres Mit tegyek? Részletek alább.

akkor szerintem nem egyértelműen nevelési hiba, de akkor is adok rá 98%-ot hogy de az.

csak egy sima tanítással megoldható lenne minden.

megtanítani arra, hogy örömét, szeretetét vagy akár mérgét a másik iránt, hogyan tudja helyesen kimutatni, kezelni, levezetni.

Én igazat adok neked és át is érzem a problémádat, de okosságot nem nem biztos, hogy tudok mondani. Azért megpróbálom :) Talán a helyedben megpróbálnám elnyomni az ellenérzéseimet arra a pár hónapra, ami alatt az ígért javulásnak be kell következnie, aztán ha nem, akkor lehet, hogy újra elbeszélgetnék a két nővel, akik kioktattak. Mondjuk, hogy viszem a gyereket, és megmutatom neki a harapásnyomokat. Mert hogy a bölcsi felel a gyerek testi épségéért, és a harapásnyomok ékesen bizonyítják, hogy ennek nem tettek eleget. De egyelőre hagyni kellene őket a fenébe.

Talán azt is kipróbálhatjátok, hogy elkezdtek összejárni, barátkozni a harapós kislánnyal és az anyukájával, hátha a kislány a ti felügyeletetek alatt is elkezd akciózni, és akkor anyukája direkte közbe tud lépni. Hátha ez rögzülne a kislányban és akkor már a bölcsiben se bántaná a tiedet.

Egykébként a mi bölcsinken a beszoktatás első napján abban az egy órában voltunk csak benn, amíg ki nem mentek az udvarra. Második nap pedig mi is mentünk. Harmadik nap le is léptem közben. Nálunk így volt kialakítva a beszoktatás üteme. Nem tudom, miért kell a rosszhoz annyira ragaszkodni, de hát valszeg juszt se fognak változtatni.

Nem értem, mire fel tippelget ilyen magabiztosan laikus??

Az 1 & 3 hozzászólóra gondolok!

Az előzőnek viszont van helye, teljesen normálisan megfogalmazott egy véleményt, sőt, hozzátette,hogy nem akar okoskodni, csak a saját életéből, vagy innen-onnan merít.

Azonban az 1 & 3 -as hozzászólónak nem kellene hülyítenie a kérdezőt ilyen magabiztos módon, marhaságokat közölve,

hogy "98%", meg "sima tanítás"...

Te magasságos...

Kedves kérdező, javaslom utánaolvasnod a

DACkorszaknak,

SZAKkönyvekből.

Ez a kulcs, e kérdésnél.

Valamint a gyakorlat nyilván fontos, nincs két egyforma helyzet, se két egyforma gyerek, de egy szakkönyv kiváló irányadó, plusz segíti kizárni a laikusnak a tévhiteket!

A gyakorlatban meg az egyéni helyzetekre próbálj ráérezni, a szakköny függvényében, ez a javaslatom, ötletem számodra, kedves kérdező.

A szakkönyveket általában GYAKORLATBAN TAPASZTALT pedagógusok, nevelők írják.

NEM A DIVAT nevelési könyvekre gondolok! Az lutri! Vagy jót fogsz ki, vagy pénzért eladott féligazságot / marhaságot.

Nyilván sajnos léteznek kommersz, pénzért, hírnévért írók is, divat marhaságokat közölve, de egyetemi, főiskolai szakkönyvek többségében inkább, szerencsére, kompetens kutatások eredményeiről ovlashatsz, gyermek korosztályonként.

És teljesen megfelelő, ha nem értenek egyet különféle terülekteken a kutatók! Így kerek a kép - több szempont, többféle meglátás, adott kutatási területről!

A lényeg, hogy legyen valami szakmai alapja a gyakorlatból is, a különféle szakszerű meglátásoknak, és a felsőoktatásban ajánlott -és főleg a kötelező- szakkönyvekből megérted ezeket.

Tehát e kérdésedre a kulcs fogalom: DACkorszak.

Erről most csak annyit:

valamikor a 18-42. hónapok között jellemző, általában minimum fél éven át tart, egyénenként változó, ezen belül mikortól meddig.

FELTÉTLEN FONTOS MEGÉLNIE a kisgyermeknek a dackorszakot, de persze egészséges, értelmes keretek között:

A közvetlen ütést, balesetveszélyt megakadályozod, szelíden, de határozottan.

Sose torkold le a gyermeket, amikor intenzív érzelmi megnyilvánulása van a dackorszakban, és átlalában engedd kitombolnia magát, ha "rájön", ahol nem zavar másokat a helyzet; ugyanakkor következetesen tiltsd a szélsőségeket neki, viszont ami meg belefér, azt engedd neki, h érezze, nincs minden tiltva neki, hiszen a saját határait keresi, az éntudata ekkor alakul!

Arany középút! Érezz rá!

Persze a helyzetet bonylíthatja a dackorszak helyett, vagy avval egyidejüleg a gyermek szorongása -ha szorong valami miatt-,

vagy ha fogyatékkal él, akkor abból eredő problémái,

vagy számára zavaró aktuális élethelyzet, stb is.

Tehát van a kérdésednek olyan vonatkozása is -ha kellően pontos képet akar kapni az ember-, melyet csak élő együttéltkor lehetne megállaptíani a gyermek viselkedéséről, de látatlanban, nagy eséllyel mindösszesen a fent általam vázoltak a lehetséges okok (általános esetben), és a legetséges szülői-nevelői hozzáállás.

Kitartást és sok örömet kívánok a neveléshez!

Kiváltképp a dackorszakhoz! :)