Mitől lehet, hogy a mosolygós gyermek egyik napról a másikra nyafogós síróssá válik? Bölcsödei frusztráció, vagy szocializáció?

nem tudom mire gondoljak.(2 éves lesz)

eddig tündérien lehetett öltöztetni, ha valamit nem ért el, rámutatott, kérte, ha játék közben akartam az orrát szívni, szóltam és jött oda hozzám, alapvetően nyugodt, kedves, mosolygós, kiegyensúlyozott volt eddig.

mostanában hirtelen meg kapok egy feszült, ideges, sipítozós "roncsot", eleinte csak meglepődtem hol ezen a nyafin hol azon az óbégatáson, de aztán már kezdett rám átragadni a gyermek hangulata és elromolni az egész esténk..

most vagy egész nap ezt a hangulatát alapozta meg a bölcsöde(ideges gondozók, sírós gyerekek), vagy szimplán másokat utánoz, vagy kezd teher lenni neki a bölcsöde és szorongás kialakulni...vagy? vagy?

én nem szeretném, ha egy negatív beállítottság ülné meg magát nálunk, hiszek a pozitív gondolkodásban és abban, hogy ezek a "hullámok" önmmagukat generálják, a jó jót vonz, a rossz rosszat, stb.

vagy ezentúl az kell legyen a feladatom, hogy bölcsi után jó kedvre derítsem és helyre tegyem a kis lelkét, mert nem lesz természetes és magától jövő már a boldogsága?