Más is érez így? Mit lehet ezzel kezdeni?

Mostanában az érzelmeim kollektívan borúlátóak, úgy érzem semmi sem sikerül, hogy a célom amiért küzdök értéktelen, hogy nincs értelme az egész hajtásnak, és szeretnék csak úgy kiszállni az egészből. Gimnázium 10. osztályába járok, rengeteg dolgozat van, nagyon sok az anyag, és kevés az idő, mert szinte egész nap suliban vagyok, rendszerint 3-4-ig folyamatosan órán ülök. Eddig minden tárgyból ötösre állok, de most teljesen elkeseredtem, mert hiába tanultam meg mindent az eddigi dolgozatokra, a most bejelentettekre és az utánuk következőkre már fel van adva az anyag, plusz órán már az azutáni témákat vesszük.

Emellett még ott a kutyám, akivel foglalkoznom kell, hangszer, amivel most vizsgára készülök, sportolok is, és édesanyám még elvárja, hogy végezzem a házimunka nagyrészét. Most sokalltam be, és egyszerűen úgy érzem, nincs értelme küzdeni, mert nem látom eredményét annak, hogy megszakadok, hogy minden feladatom megoldjam, plusz a szerelmi életem jelenleg a béka feneke alatt van valahol, most igyekszem túl lenni egy nagy csalódáson.

De mégis hogyan? Hogy lehet mindent jól csinálni? Annyira frusztrál ez az egész mindenség, hogy folyton indiszponált és feszült vagyok, délután tanulás közben rendszerint sírva fakadok, csakúgy mint sportolás után, ha eszembe jut mennyi teendőm van még, ami nem okoz örömet. Egyedül vagyok ezzel?