Ti hogy csináljátok/csináltátok a beszoktatást? Mit tennétek ebben az esetben?
Kisfiam 27 honapos. Több mint 18 év munka után elég jól elvoltam vele otthon. 2 éves kora előtt azonban azt éreztem, igényem lenne másra is, nem vagyok az a kifejezetten tyúkanyó típus. Nem örültem neki, de ez van.
Május óta újra felallasban volnék, de kiesett az a kevéske segítségem is, ami eddig volt. Úgy döntöttem, családi napkozibe viszem az amúgy nagyon szociális kisfiamat. Heti 2 (egész) napra gondoltam. (Mondjuk f9-tol f4-ig.)
Minden szuperul ment, azt mondtak, nem is láttak meg ilyen gyereket, aki egyáltalán nem sírt. Az ott alvasig. Szerdán volt először, már az után eléggé nyugos volt otthon, csütörtökön pedig fel órával az alvás idő lejárta előtt szóltak, hogy mehetnék érte. Már az utcáról hallottam, ahogy sír. Pénteken pedig 10 percig hallgattam az utcáról, aztán visszamentem és ott maradtam vele (akkor már ebéd után el kellett mennünk).
Tudom az összes érvet, persze a gondozók mindet el is mondták, a legidősebb szerint ez csak hiszti (mondtam, ezzel nem értek egyet, ez élete első tapasztalata az elszakadásról, bár a nagyszülőknél már többször aludt), illetve egy kisfiúra mutatott, aki 3 hónapig egyfolytában sírt. Ez sem nyugtatott meg, mert nyilván addigra beletörődött. Igaz, most is meg a kapura tapadva várta az anyját.
Azt is mondtak, hogy nem fog emlékezni, de ha tudatosan nem is, egyéb módon lehet emlékezni.
Meg legkésőbb az oviba be kell szoknia, de azért pár hónap is sokat számíthat ebben a korban.
Egyik dolog a pénz, amiből jó lenne több, bár nem halnank éhen nélküle, de határeset. Nem az éhen halas, hanem hogy mennyire kell a plusz.
A másik, hogy e nélkül nemigen van idom magamban-magamra.
Holnap megint megyünk, ugye. Hagyjam ott megint csak ebedig? Mit javasoltok, mit tennetek?
Amúgy is megterhelő volt minden nap járni, holott igazából csak heti két napot maradna. Lehet, hogy az nem annyira borítaná ki?
Nyilván más, akinek nincs választása, mindenképpen vinnie kell, mert muszáj dolgozni.
De nálam talán megoldható plusz pénz nélkül.
Eléggé tanácstalan vagyok.
Bónusz kérdés: van olyan, aki a végén úgy döntött, mégsem viszi bolcsibe a gyereket?
Köszi a végigolvasast.🙂
válasza: válasza:Ezért gondoltam, hogy nem aludna ott mégsem, hanem ebéd után mennek érte, amint írtam a szövegben is. Az én-idő pedig nem “csak”, hanem fontos és muszáj. Én így működöm, elfogadom, ha más nem. Elgondolkodtam azon is, hogy mi lenne, ha egyáltalán nem járna. A gondozók szerint mondjuk mindenki sírva szokik be, csak van, aki az elején sír, van, aki később.
Elég nagy család vagyunk, de ritkán akad, aki bevallalja, meg leginkább
anyósék, de az utóbbi időben már nem, indoklás nélkül.
Amúgy nyitott vagyok a véleményekre, csak a vádaskodó kioktatásra nem.
válasza:De minek szültél gyereket ha nem érdekel hogy ő mit érez csak neked ne kelljen vele foglalkoznod? Őszintén. Oké, neked fontos az énidő. A gyereknek meg az lenne fontos, hogy továbbra is megbízhasson az anyjában, ami sérülni fog, ha te a tiltakozása ellenére belököd.
Várj még kicsit, add csak oviba. Addigra hátha ő is megérik az elszakadásra és nem marad benne negatív nyomként, mint mondjuk bennem. Én végig üvöltöttem a bölcsit és az ovit is, pont ezért, mert mennem kellett, akármennyire is nem akartam. Még most, felnőttként is összeszorul a gyomrom ha eszembe jut. Ne tedd ezt a gyerekeddel ha szereted.
Egyes: szerintem meg te vagy bunkó. Rosszul tűröm, mikor valaki nem a kérdésre válaszol, hanem a tökéletes nemtudommi szerepében tetszelegve sújt le a kérdezőkre. Legtöbben nem is a kérdésre felelnek.
Ha nem érdekelne a gyerekem, nem írtam volna ki a kérdést, nem mentem volna vissza az utcáról, amikor sírni hallottam és maradtam volna ott vele végig és nem tepelodnek a folytatáson. Sőt, holnap egész nap bent hagynám, ahogy eredetileg terveztem, és nem mennék érte ebéd után.
Mostanra sokszor jutunk oda, hogy hó végén kölcsön kell kérni, ez az egyik, a másik pedig hogy a gyereknek is jobb, ha az anyja nem frusztrált, hanem igenis van ideje (valamennyi magára is). Úgyhogy hagyjuk a “minek szültel gyereket” meg “a gyereked sérül egy életre amiért magaddal is torodsz” szöveget. Többedszer követem el a hibát, hogy egy kérdést itt kiírva a magukat tökéletesnek tartók kiosszanak.
Tényleg minden hozzászólónak gratulálok, hogy a gyereken kívül más nem érdekli, én nem ilyen vagyok, és ha ezt tagadnam, akkor is így lenne.
Illetne pont kifogtam azokat, akiknek a gyereke tökéletesen simán szokott be, pont a kellő időben.
Hatha majd ide vetődik egy érdemben válaszoló is, mindenesetre tuti megtaláljuk majd a megfelelő megoldást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!