Boldogabb vagy, mint mielőtt gyereked lett?

Én a gyerekem kb 1 éves koráig így éreztem, mint te.

Most már 6 éves, imádom, fantasztikus fiú, boldog család vagyunk.

Összetett dolog amit érzek.

Az én babám 2 hós. Részben az van, amit írsz, nem vagyunk mobilisak, rugalmasak, nem lehet bármit bármikor, bárhova elmenni a lakás szalad, a teendőim nem tudom végezni, kikapcsolódás is alig. Én is szétszórt és ideges vagyok, főleg ha ki kell menni a gyerekkel, úgy érzem állandóan rá kell figyelnem és nem észlelek már semmi mást a világból.

Másrészt én azért boldog is vagyok, imádom a gyerekemet, lenyűgöző, ahogy néha már megcsillangat a kis személyisége, ahogy reagál dolgokra, ahogy magába szív dolgokat... Ahogy mosolyog, nevet... Gőgicsél.. Szerintem még csak 5 hetes a baba, várd meg ezt az időszakot, a mosolyokat, amikor meglát, és látod rajta hogy mennyire örül neked...vagy épp bárminek, ami megtetszik neki..ahogy elkezd gőgicsélni, játszani a hangjával...idővel jobban el is foglalja magát majd, és akkor nem lesz annyira fárasztó őt elszórakoztatni (ez még nálunk is csak kis részben történt meg, még mindig hurcibálni kell, szórakoztatni, magától játszani nem tud, de legalább már néha elnézelődik 5-10 percekre).

Szerintem aki vállal gyereket, az előbb tájékozódjon, hogy mibe vág bele. Nekem még nincs gyerekem, de tudom, hogy az első év kemény, sok álmatlan éjszaka, a baba körül forog minden. Nem úgy fogok belevágni, hogy azt hiszem, minden happy és tündibündi, mert aki azt hiszi, az nagyot koppan majd, ahogy most te is. Erre nem lehet mit mondani...te vállaltad a babát, vállald azt is, ami vele jár.

Az nyugtasson meg, hogy idővel egyre könnyebb lesz, főleg a dackorszak után.

NEM!

6 éves, még mindig úgy érzem, hogy rohadt nagy hiba volt nem védekezni!