Boldogabb vagy, mint mielőtt gyereked lett?

5 hetes baba mellett szerintem kb mindenki hasonlóan érez. Az első 3 hónap nekem írtó nehéz volt, kibukásokkal tarkítva. Hasonló dolgok bántottak engem is, de beleszoktam és elfogadtam, hogy megváltozott az életem. Nem egyik napról a másikra, hanem hónapok teltek el vagy egy év is mire kezdtem magam konfortosabban érezni az anyaszerepben és felszabadultam. Mindent tökéletesen akartam csinálni, de mindig is ilyen természet voltam. Nagy löketet ad majd az első mosolya és a kacajok. Rengeteg gyönyörű pillanatotok lesz, de mellette nyilván megy a mókuskerék kialvatlansággal vegyítve.

Egy biztos: NE VASALJ! ;) Menj sétálni akárhányszor csak teheted! Vond be a férjedet a baba körüli teendőkbe és a házimunkába, mert a nagyja úgyis rádmarad majd.

Szoktasd nagyikhoz, nagynénihez is, ha van rá módod, hogy ne légy meglőve, ha picit kettesben lennél a férjeddel vagy kimozdulnál baba nélkül is.

4-esnek: mentsd el magadnak ezt a kérdést és térjünk vissza rá akkor, amikor 5 hetes babával leszel otthon :) Hidd el én aztán beleláttam és teljesen más segíteni benne, mint neked átélni. Teljesen más :)

#7

Hát én nem így vagyok vele. Volt már pl plasztikai műtétem, tudtam, hogy fájni fog és hogy utána milyen kellemetlenségek lesznek, és egyszer sem nyafogtam. Mert én vállaltam. A gyerekkel persze ki lehet borulni, mert tényleg nehéz, de azt sajnálni, hogy nem tudsz egész nap tespedni? Hát bakker azért ezen ne legyél már meglepődve :D

Hát pedig ha tájékozódtál volna rendesen, tudhattad volna, hogy igen, el kell engedni ezt a mindent tudni akarok előre mentalitást. Egy gyerek mellett max az adott napod tudod megszervezni és pont. Nekem kettö van, és az is nagy munka volt kialakítani, hogy a kicsi úgy egyen, hogy mikor indulnom kell a nagyért, akkor már csak berakom a kocsiba és irány a buszhoz. Én nem éreztem boldogtalannak magam az első 5 hétben, csak piszkosul faradtnak és kimerültnek. Az első 2 honapban a mosogatáson, mosáson és söprésen kívül minden mást a parom csinált, mára már mindent összehangoltam.

Általában azok érzik magukat boldogtalanul a gyerek születése után, akik mindent elterveznek a terhesség előtt/alatt, hogy milyen lesz, majd koppannak, hogy mégsem olyan. Élvezd az adott pillanatot a babáddal, ne foglalkozz a háztartással egyelőre, kérd a baba apját több segitségre. Ha hazaér, te mondjuk pihenj le, vagy zuhanyozz, olvass, bárki, ami kikapcsol.

5 hetesen azt se tudtam merre van előre.

Nyugi. 2-3 hónap és kialakul.

És igen boldogabb vagyok. De az eleje kemény

Igen, sokkal boldogabb vagyok! 8 évet vártun Rá. Ez idő alatt olyan mélységeket jártam meg, amit senkinek sem kívánok.

A kislányom beragyogja a mindennapjaimat, és én nem tudok betelni vele. (1 éves)

Es megis hol tájékozódjon? Mindenki cukormazas... Minden poszt, blog... Max annyi h jajj nehéz, mert faradt vagyok... De minden perc megerte... Na ebből aztán nem lehet leszurni h nagyon rossz is lehet. Ha meg leirja az ember lánya, akkor szet vagy szedve... Minek szültel? Ha terhes vagy, el ne vetesd mert gyilkos vagy, de ha megszulod.. Miert nem mentel abortuszra? Amugy is inkabb vedekezz rendesen, senkit nem erdekel a hiba%. Vagy egyáltalán miért élsz szexualis életet, ha abból gyerek lehet :D

Na 3,5 éves a fiam. Nem, egyáltalán nem vagyok boldogabb. Szeretem, de sokkal sokkal konnyebb volt az életem nelkule. Ez van. Nem tudom ha ujracsinalnam, akkor is szultem volna e. Sanszos h igen, mert valahogy első babára sok ember vágyik... Aztan max rajon h nem neki valo es nem lesz 2.gyerek...