8 év körüli kisfiad mennyire szorongós? Mennyire aggódik balesetek, betegségek stb miatt?

8 éves ikerfiaim egyike sem szorong... nyíltak, merészek.

Ők azok, akik előre ülnek a hullámvasúton, és hátraszólnak, hogy "anya, ne sikoltozzál már!"

Nálunk én vagyok a parás! :P

8 éves lesz a fiam novemberben..nem szorongós..nem aggódik balesetek miatt sem..sőt semmin sem.

Még akkor sem ha beteg, ha magas a láza stb.

Akkor fél egy kicsit ha orvoshoz megyünk,mert fél a tűtől és mindig azt gondolja hogy injekciót fog kapni,de már ez a félelme sem olyan vészes mint amikor kisebb volt.

Az én fiam 9 és fél évesen lett aggódó. Előtte semmi ilyen téma nem volt.

Ekkor kezdett félni, hogy tűz lesz. Éjszaka ne töltsünk telefont, és az elosztókat is figyelte. Félt a villámcsapástól. Állandóan vizsgálta magát, hogy fáj a torka, lába, hasa. Ha talált egy csípést magán, túlgondolta, hogy halálos is lehet.

Minden ételt óvatosan kóstólt, figyelte magát, hogy nem-e allergiás rá.

Suliba megszúrta egy szög. Utána nézegette, hogy nincs-e csík, nehogy vérmérgezése legyen. Az erét mutogatta, hogy az attol van-e.

Stb...

Sajnos ez borzasztó időszak volt. Illetve még most is tsrt kicsit, de már nem ennyire betegesen.

Sokat beszélgettünk vele.

4-es vagyok. Nálunk a nyári szünettel együtt kezdődött erősödni.

Ahogy itthon volt, és volt ideje többet ezen gondolkodni, behergelni magát.

Nekem van egy 2 éves kisfiam is, ezért kontaktba vagyok a Védőnőnkkel, aki nagyon jó fej.

Megkértem, hogy jöjjön el hozzá, és beszélgessen vele, mint "szakember".

Tőle jobban elfogadta, amit mond, mint tőlünk.

Már ott tartottunk, hogy nem evett szinte semmit. Mindentől félt, hogy olyat tartalmaz, amire allergiás.

Az iskolakezdéssel javult a helyzet, de sok mindent most se eszik meg. Viszont nincs ideje ennyire magával foglalkozni, hogy találjon valami betegséget.

Neki mondjuk valóban van étel allergiája, de szerencsére kevés termékben van. Valószínű most tudatosult benne, hogy milyen következménye lehet ha eszik belőle.

Ezt parázta kicsit túl, és fél, hogy a pékségben, gyártósoron belekerül, és ő megeszi, meghal.

Sokat beszéltünk ezekről. Kb. 3 hónap volt, amikor nagyon elkeseredtem, és már pszichologust kerestem, hogy hova vigyem.