Kismamák, ti elvárjátok, hogy átadják nektek a helyet a buszon?

Örülök, ha észreveszik, és figyelmesek, de szóvá tenni és elvárni sosem lennék képes, főleg így, ahogyan leírtad. Nem vagyok hercegnő, nem kell mindenkinek a lábam előtt hevernie, csak mert várandós vagyok. Ha buszra szorulok, akkor általában nem megyek 15 km-nél tovább, nem leszek addig rosszul.

De én is láttam már hasonló esetet, mondjuk ott a kismama megkérte a kamaszlányt, hogy legyen szíves levenni a táskáját az ülésről, szeretne leülni, mert állva rosszul lesz. A lány flegmán visszacsattant, hogy mert kinek képzeli magát, neki joga van a táskáját maga mellett tartani. A busz népe fogott össze a flegma lány ellen, és kénytelen volt levenni a táskáját.

Válaszom a másik kérdésedre: Senkinek sem KELL átadni, de egy kis figyelmesség még senkinek sem ártott meg.

Nyilván ha a terhes nő civilizált stílusban kérdezte volna meg, hogy nem ülhetne-e le, fáj a háta, akkor biztos lett volna, aki ad neki egy ülőhelyet.

De én ilyen perszónának a büdös életben nem állnék fel.

Illik átadni, de nem kötelesség. Az meg végképp nem kötelessége senkinek, hogy folyamatosan azt lesse, hogy jön-e valaki akinek átadhatja a helyét.

Ha az a nőstény ember módjára nyilvánul meg és mondjuk annyit mond, hogy elnézést, várandós vagyok szeretnék leülni, biztos lett volna, aki átadja a helyet.

Egyszer a terhes barátnőmet fel akarta állítani egy másik terhes nő. :D Barátnőm tizenx hetes volt és veszélyeztetett, hasa szinte semmi, a másik (aki fel akarta állítani meg már jól láthatóan is terhes volt), na és akkor odaállt elé, hogy nem látja-e, hogy ő terhes, meg hogy "pattannia kéne" stb.

Barátnőm meg jól kisztotta, hogy kinek képzeli magát, meg hogy ő is terhes, na ilyenkor mi van. Erre azt mondja, de ő neki nagyobb a hasa, ő érdemli meg a helyet. Barátnőm mondta, hogy tudod, mit érdemelsz te meg...

Hozzáteszem, nem voltam ott, úgy mesélte. :D De nem lehetett semmi.

Egyébként én átadom a helyem, ha látok kismamát, de ha valaki így szólna hozzám, felőlem meg is szülhetne állva, fel nem állnák, az biztos.

Stílusától kinyílik a bicska a kezemben.

Viszont nekem is jólesik, mert igen veszélyes tud lenni egy esès, ilyenkor pedig az ember lányának, ha nem is érzi a súlypontja más, az izületek lazábbak.

Volt, hogy finoman kértem helyet, mosolyogva kaptam és kértek elnézést, hogy nem vették észre.

Kellemetlen volt, de oka volt, hogy kértem.

De volt, hogy a szintén kismama barátnőmmel a "nekünk" fenntartott helyen ültünk és egy nőszemély ordenálé stílusban hogy mi ott trécselünk és nem adjuk át az idősebbnek (60 körül volt max) a helyet.

Mondom neki, hogy terhesek vagyunk ( látszott is rendesen 28-32 hét)

Visszakérdezett... Na de mind a ketten?

/ meglepő módon/

Akkor szálltunk le 2 utas is bocsánatot kért a "hölgy" helyett

Elvárom, jólesik, ha átadják, megköszönöm, de nem pofázom ki magamnak.

Egyetlen egy esetben nyitom ki a számat, ha valaki fellök, hogy rohanjon egy üres helyért, ahová jól láthatóan én is haladok, csak méretemből adódóan lassabban. Olyankor annyit szoktam mondani, valóban igazán nagy kár lett volna, ha a terhes nőt hagyja leülni.