Azok akik nem tervezték a babát, hogy élték túl az anyaságot?

#3 az, ha valakinek pl rengeteg szabad ideje van amit gyerek nélkül tölthet és sok segítsége még nem jelent semmit. Ha valakinek úgy van gyereke, hogy nem akart ott sokszor alapból a gyerek szimpla létezése a baj, amin lássuk be elég drasztikusan lehet csak segíteni.

Nekem pl amikor gyerekmentes napom van utána sokkal rosszabb otthon, visszakerülni abba a helyzetbe amit sosem akartam.

Az apáknak ebből a szempontból 1000x egyszerűbb, ők minden gond nélküp bármikor újra kezdhetik kb, egy nő viszont nem - ha csak azt nézzük is, hogy általában a női testen letagadhatatlan nyomai vannak a terhességnek, ő már nem tehet úgy, mintha semmi sem történt volna

Hat en azt mondanam, hogy te az az eset vagy, aki adja bolcsibe a gyereket, amint lehet es menj vissza dolgozni, sokszor mar ennyi is eleg.

Amugy igen a pszichologus nem ad tanacsot. Azt varja, hogy te jojj ra, hogy neked mitol lesz jobb. Mostnyilvan visszacsinalnimar nem tudod, de az a cel, hogy rajojj hogy leszel te is boldog mega gyereked is.

A lenyeg, hogy ne hagyd magad belesodorni abba, hogy te rossz ember vagy rossz anya vagy stb. (Mert akkor tenyleg az leszel, ha igy tekintesz magadra) Csak azt talald ki, mi az az elet, ami teged boldogga tesz es a gyereket is bele tudod illeszteni.

Tök jól mert ugyan nem tervezett volt de utána nagyon várt baba lett. Az első időszak nagyon könnyű volt, úgy éreztem erre születtem. Nem volt hasfájós, az éjszakázás sem viselt meg és a férjem sokat segített. 1,5 évesen lett vele nehéz de az már más kategória.

Szülés utáni depresszió esetleg fent állhat? Pszichológushoz többhöz is el kell menni! Nem biztos, hogy az első, vagy akár a második, harmadik pszichológussal megtalálod a közös hangot. Van olyan ismerősöm aki a 10. (!) szakemberrel volt csak elégedett és ő tudta kirángatni a bajaiból, az előtte lévők módszerei egyáltalán nem működtek nála sajnos. Ez kb olyan mint a pelenka vagy a tápszer, kísérletezni kell ameddig nincs meg a megfelelő.