Akik több gyereket terveztek de mégis csak egyet vàllaltak be mi volt az oka, és nem bánt, hogy nincs testvére?

Súlyos toxémia miatti koraszülés... Nem vállalok többet. Szerencsések vagyunk, épp bőrrel megúsztuk mindketten. Csak híznia kellett.

Bár még kicsi, szóval még tartogathat valami nehézséget az élet. Nem tudom lesz-e tanulási nehézsége, vagy bármi egyéb.

A mozgásfejlődés egyelőre rendben van (9 hónapos, kúszott, mászik, áll, ül). De nem merem bevállalni a másodikat.

Első körben anyagi okok miatt, most pedig a korunk miatt nem vállaljuk a másodikat. A férjem 46,én 36 leszek. Úgy érzem már nem lenne türelmem és energiám még egyszer elölről kezdeni a babázást.

Ha becsúszna megtartanánk, de nem tervezünk többet.

Mi kettőt terveztünk, egy van, és így is marad. Mi az oka? Én.

Nem szeretném mégegyszer végigcsinálni az első két évet. Nem azért, mert sírós volt a babám vagy hasfájós vagy beteges, vagy ilyesmi... egyszerűen olyan szinten éreztem magam magányosnak és egyedül hagyottnak, miközben egy szabad percem nem volt, hogy alig éltem túl. A második év közepe táján jött ehhez (vagy épp emiatt) egy jó kis alvászavar, meg migrén, szemkáprázással, mindennel.

Két évesen bölcsis lett a kisfiam, engem meg visszacseréltek a régi én-re, mióta dolgozom.

Még mielőtt ez túl rondán hangzana, nagyon szeretem a fiamat, ő is engem. Most majdnem 4 éves, nagyon harmonikus, boldog a családi életünk, ezt én nem merném kockára tenni, ismerve magamat. Na ezért nem lesz kistesó.