Miért van manapság ennyi korához képest lemaradt, "problémás" gyerek?

Itt mindig a szülő a ludas. Nem éri elég inger a gyereket, a széltől is óvják őket, az idegrendszerük nem fejlődött olyan ütemben, ami elvárt lenne.

Egy gyereknek szüksége van a "szabadságra", menjen ki a játszóra, nyugodtan pancsoljon sárban, ugráljon a pocsolyákba.

Sok szülő szinte szobanövényként neveli a gyerekét. Mondom ezt bölcsis néniként, láttam már érdekes dolgokat és ez egyre gyakoribb.

Tegnap pont ovis szülőin voltam.

Téma volt többek között,hogy a gyerekek nagy része nagyon el van maradva.

Ennek sok oka van, de ami nagyon megmaradt bennem az az,hogy például a gyerekek nem ismerik az olvasott mesét. Ezért nem érdekli őket. Nem ülnek le például rajzolni,mert nem megy nekik a képzeletbeli vagy akár a látott emberek rajzolása.

Küzdenek az óvó nénik a foglalkozásokon,hogy egyáltalán addig maradjon a gyerek a fenéken amíg megcsinalnak egy feladatlapot.

Említették,hogy ugyanakkor a tv illetve a videojatekokokat a legtöbb gyerek ismeri és ez az egyetlen amit szorakozaskent ismer.

Kártya,mint például a Fekete Péter,nem ismerik.

A játékszabályokat nagyon nehezen értik meg.

Ez persze nem általánosítás.

De a fentiek alapján kimondható,hogy ezeknek a gyerekeknek a szülei egyszerűen nem foglalkoznak a gyerekekkel, nem tudnak nemet mondani nekik.

Nagyon ártalmas a gyereknek.

Ugyanakkor ezek a szülők elvárják az intézményektől,hogy a kis poronty meg legyen nevelve a nevelő által és mivel az ő gyereke okos kikéri magának a kritikát.

Szóval a fejetol bűzlik a hal.

Az előző nagyon jókat írt, én ehhez még egyet tennék hozzá: hogy a mai gyerekek nem mozognak. És itt most nem arra gondolok, hogy versenysportoljon óvodás korában, hanem hogy gyalog nem képesek elmenni A-ból B-be, mert 500 méterre is kocsival hordják őket.

Ma már tudjuk, hogy bizonyos mozgásformák, mint a séta, szaladgálás, fára mászás, földön gurulás stb. hogyan támogatják az agy fejlődését. Ha ezek kimaradnak, akár kényelemből (séta), akár túlféltésből (fára mászás), az lemaradáshoz vezet.

Sok éve olvastam egy német pszichiáter könyvét, Miért válnak zsarnokká a gyermekeink? volt a címe. Nem értettem vele mindenben egyet, de az megmaradt, hogy röhej, hogy gyerekek tömegei szorulnak fejlesztésre az extrém kevés mozgás miatt, és a szüleik a fejlesztésre is kocsival hordják őket akkor is, amikor nyugodtan oda is sétálhatnának, vagy mehetnének biciklivel...

Meg igen, a túlféltés. Hogy csomó gyerek azért nem tud alapvető dolgokat megcsinálni, mert hülyének nézik. Másodikos a lányom, és szülőin szólt a tanítónő, hogy a fél osztály nem tud késsel-villával enni, tanítsák már meg őket otthon, mert a napközis nem fogja ekkora gyerekeknek egyenként felvágni a rántott húst.

Valamennyivel több van, ez igaz, de ne hidd, hogy régen nem volt. Csak nem diagnosztizálták, nem kaptak fejlesztést, csak elkönyvelték buta gyereknek.

A férjem tipikus példa erre, az első osztályt kétszer járta, nyelvtanból középiskolában megbuktatták. Teljes önbizalomvesztés után hallott a diszgrafiáról. Ráébredve saját "hibájára" már mert főiskolára, majd egyetemre menni, sikeresen elvégezve azt.

Sőt, még előnyt is kovácsolt belőle, ugyan az alapfokú C nyelvvizsgája megvan, de a középfokú alól mentességet kért és kapott. Ehhez mindössze egy diagnózisra volt szüksége a Szakértői Bizottságtól.

Na már elismert vezetője egy cégnek. Még mindig nem tud helyesen írni, de nem is fontos, a leveleit csak diktálja...

Szerintem részben azért, mert egyre kisebbek az elvárások a gyerekek felé, nem terelnek ludat 5 évesen a pusztában, nem vigyáznak 6 másik kisebbre 8 évesen, nem mennek el céhmesterhez vagy lovaghoz 6 évesen apródnak.

Nem verik őket, ha rosszat csinálnak, nincsenek rákényszerülve az erőltetett tanulási tempóra élethelyzetekben. Kevesebb gyerekkel találkoznak, ők is inkább csak kortársak, amíg régen vegyesen lógtak az utcán csapatostul, kevés a minta/inger, manapság a szülők heti 2x leviszik őket a játszóra délelőtt, ahol vagy vannak vagy nincsenek.

Szerintem nagyon jó, hogy kisebb a nyomás a gyerekeken, nem hiszem, hogy gyorsan be kéne érniük, az oktatást kellene a lassabb fejlődési tempóhoz igazítani, mert minél inkább családi környezetben személyre koncentrálva, gondoskodva nevelik a gyereket, annál lassabban fog beérni, de annál stabilabb lesz a személyisége.

Másrészt meg fejlődnek az ismeretek, manapság a rosszul viselkedő gyerekről tudják, hogy idegrendszeri gondja van(vagy ritkán trauma éri)régen csak rossz volt.

Engem nem zavar, hogy nem vágja fel a húst magának a 6 éves, semmi baj sem lenne, ha 7 évesen tanulja meg, azon kívül, hogy egy évvel később lép munkába és egy évvel kevesebb ideig lenne csak pénztermelőképes, az meg kell az államnak..

Nem a gyerekek vannak lemaradva hanem az oktatasi követelmenyek lettek ugy megemelve ami nem 6 èvesnek valo.

Bizonyitott teny pl hogy a kézizomzat ill csontozat sem fejlödik ki ugy 6 eves korra hogy ceruzat KELLJEN helyesen fogniuk.

olyan követelmenyek vannak a sulikban tamasztva 6 èveseknek amik nem 6 évesek idegrendszeri szemelyisegi testi lelki fejlödesi ütemevel egyezik hanem 7 èvesekèvel.

Most a mizèria miatt jutottak csak el odaig hogy egyaltalan elgondolkodnak azon hogy visszàbb kene venni a terhelesböl.

Én ezt csak félig hiszem, régen sokkal nagyobb elvárások voltak. Nem a ceruzafogás terén, az igaz, hanem önállóság terén.

Iskolákról nincsenek ismereteim nagyon, az lehet, hogy többet várnak most, mintha idősebb korban kezdték volna a sulit a fiúk a középkor-reneszánsz vagy akár csak a múlt század idején..

De ott van a világ másik “vírusos” oldala, ahol a mi elvárásainknál még többet várnak oktatásban, verik a gyereket rendesen, és sokkal jobbak az eredményeik(pisatesztek), pedig ott katonás a fegyelem, nálunk meg csak próbálkoznak.

Nem hiszem hogy a fenyegetéssel kierőszakolt korai fejlődés annyira fontos lenne oktatás terén, nem veszt a gyerek semmit, ha egy évvel később tanul meg valamit..

+1 az 1-hez!!

Amúgy én is 6 évesen kerültem iskolába, semmi problémám nem volt. Nekem más volt a gondom, amivel senki nem foglalkozott (lelki-egyéniségbeli).