Mit lehet kezdeni egy mostohával?

Igen, ez igaz! Jobb csendben maradni, mint bántani, de csendben is lehet nagyon kellemetlen, feszült légkört generálni. Elég csak az, hogy nem köszön vissza egy gyereknek, aki eleve rettegve és félve teszi be oda a lábát. A baj csak az, hogy ennyi éves anyukaként könnyen belátható, hogy egy ilyen időszak után nem fog csettintésre megjavulni a kapcsolatuk, és nem fog feloldódni a lány. Senki nem kéri hogy szeresse, csak ne tegye nehezebbé a dolgot.

De, persze, felmerült, hogy mi vele a gond, sokáig ecsetelte is nekem, csak egy ponton túl már nem tudtam vele mit kezdeni, más az értékrendünk, ha esetleg érdekel, akkor szívesen leírom.

Előre leszögezem, hogy nem minden volt fekete-fehér, én őszintén azt gondolom/láttam, hogy elején próbálkozott a nevelőanya, és még talán lelkes is volt amiatt, hogy oda elkerül a kislány.

Vettek neki bútorokat, ágyneműt, szépen megcsinálták a szobáját, mi örültünk, mert mentálisan beteg anyuka után került át oda, aki elhanyagolta a betegség miatt a környezetét, ezért tényleg boldogok voltunk, hogy szép és rendezett körülmények közé került át, és idővel minden a helyére kerül.

Sokat sírt a kislány az anyja miatt miután átkerült, nyilvánvalóan nagyon hiányzott neki - olyan, amilyen -, aztán végül egy ölelés helyett azt kapta, hogy leüvöltötte, hogy "Mi hiányzik anyádból? A mocsok? A rendetlenség?"

Azt hiszem itt lett minden elrontva, és innentől bekerültek egy spirálba, ami csak egyre rosszabb lett.

A kislány bepisilt gyakran éjjel, ezért nagyon haragudott rá, mennie kellett éjjelente kézzel kimosni az ágyneműjét.

Vettek neki új ruhákat, de volt, hogy rajz vagy technika óra után foltos ruhával ment haza, ezt lefényképezte, elküldte nekem, hogy most nézzem meg, nem bír vigyázni rá - ennyire még egy felnőtt is összekoszolja magát szerintem, ha nincs védőfelszerelése, 8 évesnél engem ez meg egyáltalán nem tud meghatni, látszott rajta, hogy véletlen baleset.

Pár ilyen után kitalálta, hogy nem érdeklik akkor az ő ruhái, van neki elég dolga, gyűjtse külön, és mossa magának, úgyhogy már 8 évesen mosott magára.

Egyszer elesett és kiszakadt a nadrágja a térdén, ezt nem hitték el neki, mert nagy volt a szakadás, ezért biztosra vették hogy direkt ő szakította ki - ezért ennek is büntetés meg üvöltözés lett a vége.

Ilyen apróságokkal és kisebb pofonokkal indult, aminek az lett a vége, hogy a kislány elsírta magát egyszer az iskolában az osztályfőnöknek, hogy fél a nevelőanyjától.

Behívták őket az iskolába, teljesen kiakadtak rajta, hogy magára mossa a ruháit, meg hogy tök jó gyerek, nem is értik miért kell vele így bánni. Megkérdezték tőle, hogy ha ő lenne beteg és egy nevelő így bánna a gyerekeivel, mit szólna hozzá, de ezt csak támadásnak vette, és puffogott nekem a telefonban, hogy ő áldozza fel az életét, mégis ő lett letámadva, meg leégeti őt a gyerek a településen. Szobafogságot kapott a panaszkodásért, és mondták neki, hogy ha mégegyszer valamiről beszél, akkor kiveszik az iskolából. Ezt annyira beleverték, hogy nekem sem mesélte el a dolgokat, csak azután, hogy magamhozvettem - ha tudtam volna, jóval hamarabb megteszem.

Nekem is rendszeresen adta a mártírt, hogy ő más gyerekét neveli, kiteszi a lelkét, és igenis jó anya.

(megjegyzem, ez a kislány már megszületett amikor a házas apuval összeszűrték a levet, szóval tudhatta volna, hogy kisgyerekes férjet fogni az sajnos azzal jár, hogy van neki egy gyereke, de emiatt nem fogok rá követ vetni, az élet tud cifra lenni házasság és kapcsolatok terén, aláírom)

Ezután olyan dolgokkal volt probléma, hogy kiadták feladatnak neki, hogy minden alkalommal amikor hazamegy az iskolából, első dolga felszedni a kertben a nő kutyáinak az ürülékét. Egyszer kihagyott egyet, a nő meg belenyomta a kezét.. azzal indokolta, hogy a fiai is beleléphettek volna a lány hanyagsága miatt.

Száműzték őt a lakásban levő wc-ből, csak a garázsban levő wc-t használhatta, mert állítólag gyakran eldugult miután használta..

Elfelejtette bevenni a vitaminját reggel, meg nem zárta be a szobájának az ajtaját. Állítólag azért kellett zárva tartania, mert kimegy a büdös, a nő szavaival élve "seggszag", ezért adott neki egy pofont.

A garázsban van a mosógép, és találtak valami karcolást az autón, a nő fejébe vette hogy direkt megkarcolta az autót a szennyeskosárral, ezért bement a szobájába összetörni egy díszdobozt amit tőlem kapott.

Elfelejtette lekapcsolni valahol a villanyt, úgyhogy odament és a gyerek kezével elkezdte ütögetni a villanykapcsolót..

Fogmosás után fogkrémes maradt a csaptelep, ezért bekente a gyerek arcát fogkrémmel..

Ja igen, erről jut eszembe, hogy elfelejtette a tusfürdő kupakját lezárni fürdés után (ami halálos veszély a fiaira nézve), úgyhogy belenyomta a gyerek szájába, meg ráöntött az íróasztalára fél tubus tusfürdőt, adott neki 2 db türlőkendőt, hogy essen neki..

Elfelejtett a nő kutyájának vizet adni, ezért ráborította a kutya tányérját a fejére..

A pulton hagyott egy pohár vizet este, ezért reggel azzal ébresztette, hogy ráöntötte az ágyban a pohár vizet..

Túl hangosan evett, ezért hozzávágta a műanyag tányért..

Hajszálakat talált a lakásban, ezért akarata ellenére a hosszú haját levágta fiúsra - azóta szerencsére megnőtt, de nagyon megviselte.

Elvette a szebb ruháit büntetésből, fiús, túlméretezett szarokat adott rá, tényleg úgy festett mint egy kisfiú.

De volt példa arra, hogy ruhában beállította a zuhany alá hideg vízzel, meg közölte vele, hogy legközelebb a slag jön, és nem érdekli, ha tüdőgyulladást fog kapni.

Rendszersen járt hozzám a kislány, vagy teljes szünetre, vagy hétvégente, abszolút semmi probléma nem volt vele, ezért sem értettem, hogy hogy láthatja őt ennyire rossz gyereknek. Egyszerűen agyrém volt.

Rendszeresen éreztette vele, hogy útban van, hogy kerülgetnie kell, hogy neki 2 saját gyereke van, a lány pedig egyedül van, ezért az apjánál a mérleg nyelve mindig majd őfelé fog húzni. Rendszeresen lekreténezte, végül totál paranoid lett.

Üvegszilánkokat talált valahol a kertben, és a fejébe vette, hogy ezt a kislány csinálta szándékosan, hogy bántsa a fiúkat. Ez már annyira agyrém volt, hogy már az apa gyomra sem bírta, leléptek, de végül kibékültek. Ez után már szinte azonnal átkerült hozzám. A kislány még nem is tudta, hogy véglegesen nálam marad, még nyári szünet volt, de már otthon az utolsó kis zsírkrétáig minden cucca összecsomagolva állt a garázsban.

Előtte hangosan olvasta a gyerekpszichopatizmus tüneteit a férjének, hogy bizonyítsa, hogy a gyerek pszichopata.

Többször is volt pszichológusnál, ahol megállapították, hogy semmi probléma nincs azon kívül, hogy sérült amiért elszakították az anyukájától, még ingoványos a talaj a lába alatt, görcsösen szeretne megfelelni a nőnek, szeretné ha elfogadná, ezért szorong, nem tud felengedni, és éppen ezért néha hibázik is.

Egyetlen másik családtag (nagymamák, nagypapa, nagynénik, apa) vagy iskolai tanár sem vett észre rajta semmit azon kívül, hogy egy klassz gyerek, aki remekül teljesít, lelkiismeretes és kedves.

Hát ilyen óriási hibák voltak, ami miatt mégjobban meg kellett rongálni egy kisgyerek lelkét.

Eltelt egy év, látom, hogy semmi gond nincs vele, fantasztikus gyerek, és egy hős amiért ilyen sok szarság után jó gyerek maradt, szóval kezdem azt gondolni, hogy az egyetlen probléma az az, hogy kísértetiesen hasonlít az anyukájára. Ezt viszont felnőtt anyaként szerintem illene tudni kezelni.

Nagyon hosszasan beszélgettem a családsegítővel, azóta is jó velük a kapcsolatom, sokat segítenek, ők is több órát beszélgettek a kislánnyal, és fogták a fejüket. Ezt az egész ügyet óriásira lehetett volna duzzasztani, csak azért nem tettem, mert a fiaival jól bánik, és elhúzta volna az ügyintézést a gyámhatóság ebben az esetben.

#14, elképesztő amit leírtál, ezek szerint tényleg vannak ilyenek :(

Nagyon sajnálom a történeted, és örülök, hogy kiszakadtál a "bűvköréből", remélem az élet valahogy visszaadja majd neki ezt a kegyetlenséget. Ezek a nők ennyire nem biztosak magukban? Ennyire veszélyben érzik magukat? Köszönöm hogy leírtad a történeted, és gratulálok a kisbabához.