Nincs gyerekem, de vannak napok, amikor sokat foglalkozom a témával, normális ez?

Én stabil kapcsolatban vállaltam gyereket. Két fiunk született.

De nem éltem ki magam. A férjem a legalapvetőbb dolgokban korlátozott. Elváltunk.

De utána volt pár évem, amikor nagyon sok dolgot megtapasztaltam. Akkor váltam igazán nővé. És most igazán boldog vagyok az új férjemmel. Nekem kellett az az idő, hogy megtanuljam, ne másnak akarjak megfelelni, ne azért szeressen valaki, mert a megfelelési kényszer miatt önmagamról lemondok.

22, 26 voltam, amikor a gyerekek születtek. Most 34 vagyok és újra babát várok.

Persze, én most 35 évesen leszek anya, de évek óta készülök az anyaságra, úgy, hogy előtte hosszú-hosszú ideig mondogattam, hogy nekem aztán nem lesz gyerekem.

Mégis mindig foglalkoztattak a gyerekekkel, gyerekneveléssel kapcsolatos témák, újra és újra.

Aztán amikor megtaláltam a párom, még néhány évig maradt ez, és végül szép fokozatosan jutottam el oda, hogy vágyom anyának lenni.

Amikor elmondtam, hogy terhes vagyok, a húgom azt mondta: de hiszen te már évek óta anya vagy... úgy meghatott.

Én évek óta olvasom ezt a témát, meg egyéb gyereknevelési oldalakat, pedig nincs gyerekem, csak érdekel. Ha lányom lesz, neki már megbeszéltük a nevét vőlegényemmel kb 2 éve. Fiú név még nincs, de azon is évek óta agyalunk (asszem főleg én). Remélem, majd ha szülök, akkor hasznosul a sok összeolvasott bölcsesség, jövőre már szeretnénk elkezdeni próbálkozni. Szóval szerintem normális.

24N