Miért gondolja azt nagyon sok nő (és férfi), hogy az sokkal jobb a gyereknek, hogy benne marad egy rossz párkapcsolatban, mint az, ha kilép belőle?

Nyilván az a legjobb a gyereknek, ha együtt vannak a szülei. A mozaik családok nem működőképesek, csak a feszkó van, kitermel egy sor elcseszett felnőttet.

Rengetegen feleslegesen válnak el, mert később, mással sem lesz jobb, mert a hiba bennük van. Nem ismerik önmagukat, nem ismerik a másikat, nem tudnak szituációkat megoldani, nincs kitartásuk, nincs konfliktus kezelési képességeik. Egy házasság magától sose fog működni. Az elején viszi a rózsaszín köd, de ha ez elmúlik, akkor már melós, napi szinten tenni kell érte, az már sokaknak nem tetszik. És még ráadásul a házasság/gyerekvállalás úgy van beállítva, mint valami rózsaszín tündérmese, ahol soha semmiféle gond nem lehet, nem hibázhat a másik, mert akor jajj, itt engem nem tisztelnek, válni kell és jöhet a következő.

Nulla kommunikáció, nulla empátia. Itt a bibi, így persze, hogy ennyi válás van.

Állítom, hogy a legtöbb esetben emg lehete oldani a gondokat, együtt maradhatna a család, csak ez nagyon melós, kellemetlen, el kéne ismerni a saját hibáidat is. Ahhoz meg ugye, kinek fűlik a foga. :) Egyszerűbb elválni, a gyereket tönkretenni. Kevesebb effort.

Leírtam miért nem lezs jó. Mert 2-3-5 év, ugyanúgy elmúlik a rózsaszín köd, ugyanúgy nem tudja kezelni a szükre hétköznapokat, mert nem tanulta meg, hogyan kell. Szar lesz az a kapcsolat is, csak máshogy.

A mozaikcsalád meg azért nem működik, mert ahhoz végtelenül toleráns, objektív, szeretetteljes és elfogadó felnőttek kellenek, akik még véletlenül sem féltékenykednek a másik párjára, nem keltik a feszkót és olyan gyerekek akik robotok és nincsenek érzelmeik. Ilyen meg nincs.