Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Mi lehet velem a gond? Szülés...

Mi lehet velem a gond? Szülés utáni depresszió lenne ez?

Figyelt kérdés
8 hete szültem. Imádom a fiamat, bármit megtennék érte. Ellenben azt érzem hogy teljesen egyedül vagyok. A párom az első héten itthon maradt, mondván hogy velünk legyen. Épp hogy hazaértünk a kórházból, már mondta hogy ő elmegy a barátaival találkozni. Utána is egész héten velük volt minden nap 6-7-8 órákat. Kisfiam hasfájós, ezért sokat sír. Amint elkezd sírni, azonnal ott kell legyek, mert a párom tiszta ideg tőle.(azt mondja nem bírja a gyereksírást). 8 hét alatt egyszer kelt fel éjszaka, akkor is csak azért mert olyan kimerült voltam hogy nem keltem fel a sírásra. Ő pedig felkelt hogy szóljon nekem hogy keljek etetni. Fiunk tápszeres, ő is meg tudná etetni. Most a héten kezdtem el edzeni, napi egy szabad órát kértem tőle, hogy addig vigyázzon rá, de nagyon nehezen hagy, húzza a száját, ha sír a fiunk akkor mennem is kell hozzá. Napközben maximum 3x40 perces alvás van, teljesen kimerülök mire párom hazaér, de annyit segít csak hogy fürdet. Amíg eszek addig is csak nagy nehezen veszi át. Nem bírom már. Ő minden vasárnap a barátaival van déltől este 8-9-ig. Én sose tudok elmenni sehova. Tanulnom is kéne, de azt sem tudok. Semmi nem megy. Egyre többet sírok. Nincs kedvem már semmihez. Ez normális? Másnál is ez volt?
2020. okt. 30. 13:02
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
100%

Ez nem depresszió.

Ez totális kimerülés!

A kedves párod pedig nem minősítem inkább. Elküldeném a....

Keress külső segítséget Akár,ha 2 órára is de eltudj szabadulni,magadra koncentrálni,vagy épp aludni.

2020. okt. 30. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
100%
Ez nem depresszió, hanem sajnos a párod egy semmirekellő és ezért vagy ki testileg-lelkileg. Én is sírnék, ha így letojna a gyerekem apja. Sajnállak, de ez így nagyon nem lesz jó.
2020. okt. 30. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
98%
Egy normális kapcsolatban apuka segít nem bulikázni jár. Amikor megcsinálta a gyereket nem tudta, hogy nem szereti a sírást? Bocs de neked jobb lenne nélküle. Így is egyedül neveled a kicsit. Akkor legalább nem kéne hallgatni a morgását, a hülyeségeit meg kiszolgálni.
2020. okt. 30. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:
100%
Ez nem depresszió, hanem szar házasság.
2020. okt. 30. 13:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
100%
Az a gond veled, hogy nem állsz a sarkadra és mondod meg neki, hogy vége a szingli életnek, tessék apának lenni! Ha meg nem tetszik, húzzon a francba, mert ennyi erővel, amennyit most csinál, egyedülálló anya is lehetnél, ez pont tendál a nullához. Csak ennyi a gond veled. Elmúlik a fáradtság és fejfájás, ha kivágod mint macskát szarni, mert egy gonddal kevesebbed lesz.
2020. okt. 30. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 A kérdező kommentje:

Már mondtam neki hogy pakoljon össze és menjen el, vagy ha kell összepakolok én neki. Mondtam hogy jobb lett volna ha elhagy még terhesen, mert legalább lett volna időm felkészülni arra hogy egyedül nevelem a fiunkat. Annyit kaptam hogy ne hisztizzek, meg hogy majd megváltozik csak nem megy egyik napról a másikra és hagyjak időt.

Közben olyan rossz, tudom milyen az egyik szülő nélkül felnőni(ő is tudja), ezért nem akarom hogy a kicsi is így nőjjön fel, így akárhányszor összepakolok neki, végül mégis minden visszakerül a helyére.

2020. okt. 30. 13:44
 7/15 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem pontosan tudod Te is, hogy ez nem depresszió. A párod nem segít, nem veszi ki a részét abból, hogy család lettetek. Neki idő kell, de Te azonnal legyél anya, a feleség és a nő szerepe mellett, Neked ki ad, adott időt arra, hogy felnőjj a feladathoz? Nálunk pl. ezért nem lesz "harmadik" gyerek, mert a férjem az első gyerekem, a fiam a második és több nem kell. Mára talán valamit javult a helyzet, már 7 éves a fiunk, de képtelen vagyok még egy gyereket vállalni, nekem is ez az egy életem van. Ha nálatok sem javul a helyzet gyökeresen, akkor érdemes elgondolkodni, hogy vele kell-e maradnotok... Tudom, nekem sem kellene maradnom, de a férjemnek sok olyan tulajdonsága van, ami némileg kárpótol és alapvetően jó ember, de nagyon rosszul lett nevelve, ezt én is csak későn ismertem fel, hát ez van. De kívánom, hogy nálatok jobban alakuljanak a dolgok!
2020. okt. 30. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
100%

Időt hagyni neki?? A pofám leszakad!

Te vagy az aki 0-24ben átéled mivel is jár a baba,ő meg rinyál arra a rövid időre is mikor ráhagynád a picit👿

Én csak azt tudom neked ajánlani elvált egyedül álló anyaként,hogy ne várj tovább. Én 2 évig bírtam,hitegetett,ígérgetett..de észbe kaptam és kipenderítettem. Bár korábban tettem volna.

2020. okt. 30. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:
100%

"Már mondtam neki hogy pakoljon össze és menjen el, vagy ha kell összepakolok én neki. "


Nem mondani kell, csinálni. Táska elő, cucc belerak, küszöbre lerak, ajtó bezár. Ennyi.

2020. okt. 30. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:
100%

Nem hiszem el, hogy gyerek előtt nem látszott mekkora kretén!

Kicsit alakítsd át a gondoltaidat, mert te már most is egyedülálló anyuka vagy, és valószínűleg hamarosan papíron is az leszel, keress baby sittert, nagymama vigyázzon rá, stb.

Egy normális apuka már csak az újdonság miatt is otthon marad az elején és nézegeti a babáját, meg segít. Nálunk fel se merült ilyen, hogy a barátaival legyen az első hetekben. Ha 1-2 éves lesz rá se fog bagózni.

2020. okt. 30. 15:27
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!