Szerintetek hiba fiatalon gyereket vállalni? Attól még az embernek ugyanúgy lesz lehetősége megvalósítania önmagát vagy sem?
23 éves vagyok, a párom pedig 11 évvel idősebb nálam. Ő ennyi idős korára már tulajdonképpen kialakította a maga életét, és egyértelműen késznek érzi magát a gyerekvállalásra is. Ugyanakkor én még nem jutottam el idáig, hiszen pl. még tanulok, még nem volt "rendes" munkahelyem és még sok minden előttem van az életben. Ezzel együtt még bőven meg is van bennem a fiatalkori kíváncsiság és a "kalandvágy". Szeretnék tanulni, szeretnék új dolgokat kipróbálni, szeretnék tapasztalatot szerezni stb., mert azt érzem, hogy ennek még most lenne itt az ideje és később soha nem lesz ennyi lehetőségem mint most. Ugyanakkor közben egyfajta stabilitásra is vágyom és soha nem a korombeliekre leginkább jellemző életet éltem, tehát pl. engem sosem vonzott a bulizás, sűrű programok, nagy társaság, ide-oda mászkálás stb., hanem egy ennél jócskán lassabb, nyugisabb életvitelem van és a környezetem is ilyen. Mindig is arra vágytam inkább, hogy legyen majd egy munkám, egy harmonikus párkapcsolatom, és hasonlóképpen fiatalon szerettem volna gyereket is vállalni.
Az utóbbi időben sokat beszéltünk erről (~házasság, közös élet, gyerek stb.) és én is egyre többet gondolkozom rajta. Egy részem azt mondja, hogy igen, szeretném... míg a másik felem pedig picit fél tőle, bizonytalan. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, bár sokszor éreztem ezt a fajta kettősséget (mondjuk alapvetően mindig nálam idősebb emberek vettek körül és ebben szocializálódtam, lehet valahol itt van ennek a kulcsa). Nem tudom, hogy pl. mennyire lenne még lehetőségem baba mellett tanulni, karriert építeni, "világot látni", tehát összességében megélni ezeket a fiatalkori ambícióimat. Igazából ez az, ami a legnagyobb kérdést jelenti számomra.
válasza:
válasza:Nekem olyan anyám van, aki bevállalt minket fiatalon, aztán elkezdte megvalósítani önmagát meg karriert építeni. (Amiben amúgy mindenki támogatta, viszont ránk nem maradt ideje/turelme) végül az egész család ráment...
Szerintem ezért szerencsesebb ha olyankor vállalat gyereket mikor már nincsenek előtted "mount Everest"-ek hanem a családot tudod első helyre tenni.
válasza: válasza:En akkor kezdtem el világot látni, mikor a férjemet megismertem, 26,5 évesen. 29voltam,mikor férjhez mentem, és addigra már úgy éreztem, éltem annyit, hogy most már itt az ideje a csaladalapitasnak. Én sem voltam bulizós, inkább csendesebb típus. 24 évesen kezdtem el dolgozni.
Szerintem ha így érzel, mindenképp élj meg egy kicsit, a gyerekvallalas az elején nagyon monoton és nehéz tud lenni a maga szépségei el együtt, lehet hamar úgy éreznéd, megbantad, hogy nem vártál. Lehet kompromisszumot kötni, magamból kiindulva azt mondanám a páromnak, adjon 3 évet, és aztán vágjunk bele.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nagyjából egyidősek vagyunk. 24 vagyok,3 hónap múlva 2 éves lesz a kislányom. Férjem 20 évvel idősebb és nem volt gyereke még. Én bevállaltam vele. Mondjuk én már bőven dolgoztam több mint 1 éve.Egyáltalán nem bántam meg,mert imádom,de, azért valljuk be, hogy néha hiányzik a szabadság érzése. Hiányzik az a pezsgés,ami körülvett, viszont, amikor meg a barátaimmal vagyok, akkor vágyom arra, hogy a családommal legyek. Szeretek haza menni,de néha kiszakadni is jól esik. Megterhelő azért és hirtelen nagyon fel kell nőni a feladathoz, viszont nem csinálnám másképpen. A lányom egy igazi kincs. Nem pótolja egyetlen egy átbulizott éjszaka,vagy tengerparti nyaralás. Tényleg ő a mindenem. A férjem,pedig csodálatos apuka. Anyának lenni alapjáraton jó,de, akkor még jobb,ha támogat a férjed melletted áll és meghallgatja a nehézségeket a gyerekkel,felkel hozzá,ha kivagy már teljesen és teljesen elfogadja, hogy néha megzavarodsz a hormonoktól.
A helyedben még várnék, már csak a munka miatt is. Rengetegbe kerül egy baba,hacsak nem vagytok milliomosok kell a 2 fizetés.
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
Mi is egy ilyen kb. 2-3 éves távlatban gondolkozunk. Én most fogok végezni az egyetemmel, viszont alap esetben még továbbtanulnék és ez is egy kérdés, hogy ez mégis hogyan lenne kivitelezhető. Igazából számomra ez jelenti az "önmagam megvalósítását", tehát a tanulás, karrier, tapasztalat. Magyarul nem olyasmire gondolok, hogy például körbeutazzam a világot vagy a "pezsgés" stb. sem hiszem, hogy hiányozna, mert most sem erről szól az életem. Viszont, ha teljesen őszinte vagyok magamhoz, akkor tanulni és dolgozni még mindenképpen szeretnék mielőtt gyereket szülök. Vagy esetleg a tanulást még gyerek mellett is el lehet képzelni.
A párom egyébként egyáltalán nem sürgeti, nem erőlteti és abszolút támogató a hozzáállása, csak szimplán ő már el tudná képzelni, hogy gyereket neveljen. Neki szerencsére elég rugalmas és biztos is a munkája. Mindkettőnk szülei is abszolút segítőkészek, támogatóak és valószínűleg "hadba foghatók", de nyilván nem erre alapozik az ember. Anyagilag pedig igazából nagy akadályai nem lennének a gyerekvállalásnak. Mivel én még nem dolgoztam főállásban, ezért nagy megtakarításaim nincsenek és valószínűleg pályakezdőként sem fogok sokat keresni. Úgyhogy így a párom fizetése a fő bevétel. Viszont nekem például van egy lakásom és autóm is, tehát ezekre már úgymond nincsen gond. Nyilván ezeken kívül van költség bőven, csak pl. a lakhatás már kapásból ki van pipálva és azért az egy elég kardinális dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!