Ha a gyereket 2 évesen beiratom gimnasztikára tényleg túl korán kezdené?

"Ne erőltesd rá a gyerekre a saját be nem teljesült álmaidat. Ez az egyes számú hiba a gyereknevelésben."

Ez igaz, de elgondolkodtató, hogy lett az a rengeteg olimpikon? Rengeteg sportot nagyon fiatalon kell kezdeni, hogy igazán eredményes legyen valaki. El nem tudom képzelni, hogy ők mind mindig maguktól mentek, akarták.

Kettős mércét érzek ilyenkor. Teljesen oké, hogy elítéljük a szülői erőltetést. De amikor egy sikereket elért híres sportoló mondja, hogy hát annak idején nem mindig akart a medencébe menni de szülők/edző erőltette akkor ugye csak legyintünk egyet és továbbra is ő lesz a híres példakép.

Utolsó

Nem mindegy, hogy valaki tehetséges és "muszáj" nyomatni vagy valakit csak az anyukája lát annak és úgy nyomatják.

16- 2-es vagyok, és bennem aztán nincs kettős mérce, mert pont tojok az élsportra meg az olimpiára, a sportolókat pedig javarészt túlfizetett senkiknek tartom. Tesi tagozatos általánosba jártam, több osztálytársam is profi sportoló akart lenni, hát a harminc gyerekből egynek sikerült, kézilabdás lett, de ő se lett világhírű akárkicsoda, nem csinált nagy karriert. A többi meg tönkrement abba, hogy egyetlen dologra tette fel az életét, mert a szülei nyomatták hátulról, élni se hagyták. Egy volt osztálytársam, az iskola legjobb focisa volt, edzés közben esett össze és majdnem meghalt 23 évesen, azóta az anyjával él és vegetál. Másoknak szalagszakadás, izomszakadás egy edzésen és viszont látásra, mehettek amerre láttak.

Én aztán nem akarnék olimpikont faragni a gyerekemből, de ha valakinek ez a célja, hajrá. Azért legyen b-terv.

Egyébként a kérdező a saját gyerekkori álmát akarja a gyerekére erőltetni, ami messze nem ugyanaz, mint ha a gyerek magától akar valamit csinálni és néha vannak napok amikor nincs kedve. Erőltetni max akkor érdemes, ha a gyerek amúgy szereti csinálni és az edző szerint is tehetséges. De akkor sem szabad túlzásba esni szerintem. A jó szülő-gyerek kapcsolat bármilyen aranyéremnél fontosabb.