Miért alakulhat ki, hogy az idősebb gyermeket nem úgy kezelik, mint a kicsit?

Részben azért van, mert a nagyobb nagyobb, ezért tőle többet várnak(persze fontos, hogy mekkora a korkülönbség!). Nem fogják ráhúzni a zoknit, mint egy kis 2 évesre, meg ha a 2 éves sír, mert nem kapja meg a babát, az elnézhető, de ha egy 6 éves sír, mert nem kapja meg a babát.. tőle már több fegyelmet várnak(jogosan). Nyilván egyik se kapjon babát. Az egyik azért sír, mert fáj neki, ha nem kaphat babát, a másiknak is fáj, de ő azért sír, hogy kiharcolja vele a babát.

Nem tudom, sikerült e átadnom a lényeget.. Máshogy kell hozzáállni a különböző korú gyerekekhez, de mondjuk dicsérni, ajnározni egyformán kellene mindkettőt, csak nem ugyanazokért a dolgokért.. Hogy nézne ki, ha megdicsérnéd a 6 évest, hogy tud pohárból inni, ugyanezért a 2 évest meg kell dicsérni, mert most tanulja.. Fel kell hívni rá a figyelmet, hogy a hat évest meg megdicséred mert felismer betűt, számot, olvas, cipőt köt meg ilyenek, na ilyenért nem fogod soha megdicsérni a 2 évest, szóval ő ilyen téren kevesebbet kap.

Meg lehet, hogy a nagyobbat ügyetlennek tartják, mert mondjuk nem mászik annyira jól, mint a kortársai, a kicsiről meg azt gondolják, hogy kevésbé szép, mert nem annyira dús a haja, mint a tesójának. A lényeg, hogy ne szekálják ezekkel a gyerekeket folyton, bármit is gondolnak róluk, hanem koncentráljanak a jó tulajdonságaikra.

Nálunk a kedvenc gyerek az öcsém volt, nem is baj, gondoljanak amit akarnak, de amíg az ő magatartása, verekedések, szabálytalanságok el voltak nézve, senki sem hozta fel soha, hogy bezzeg te rosszul viselkedő gyerek vagy a sok szuper dolgod ellenére, az én hibáim ki voltak emelve(ügyetlen, rendetlen) és nem kaptam elég dicséretet a tanulmányaimért, mert az alap, addig tesóm kinézete, sportteljesítménye mindig ünneplésre adott okot.. Szerintem az árt, ha nem emelik ki a jó és rossz dolgokat mindkét gyerek viselkedésén. Ha szekálják az egyiket, szekálják a másikat is(persze a legjobb, ha senkit sem szekálnak), illetve dicsérjék az egyiket ugyanannyit, csak más dolgokban, mint a másikat.

Hát én pl azért szeretem jobban a kisebbik lányomat, mert okos, vicces és természetben rám hasonlít, olyan csöndes :)

A nagyobbik meg tiszta exem, kívülről és belülről is, elviselhetetlen természettel. Küzdök ellene, jártunk pszichológushoz is emiatt, de nem sikerült elérni semmit sem.. :( Sajnálom valahol mert nem tehet róla, de én sem tehetek róla, hogy gyűlölöm az exem természetét és kiköpött ő, mintha még mindig vele kellene élnem lány kiadásban. Próbálok valami jó tulajdonságot találni benne de nem nagyon sikerül.