Akik mindig mindenben alárendelik magukat a gyerek igényeinek, akaratának, azok a gyerek hány éves koráig fogják azt mondani, hogy "a gyereknek ez az igénye, úgyhogy hagyom"?

Szerintem ez a kérdés így demagóg. Ha valaki arra kér segítséget, hogy valamiről leszoktassa a gyereket, akkor arra nem igazán adekvát válasz, hogy nem is kell leszoktatni, bár ha kulturáltan adják elő, akkor ebben is lehet hasznos tapasztalat.

Másrészt amiket írsz, az nem jelenti, hogy mindent ráhagy valaki a gyerekre, és az emberek azért ennél összetettebbek.

Pl nekem is szopizik a 2,5 éves, és látom, hogy tényleg fontos még neki. Én kibírn nélküle, de nem elviselhetetlen, így hagyom, de nem is írok ki kérdést róla. Hordozni viszont 1 éves kora óta nem hordozom, gyönyörűen önállóan megy a lábán. És mas dolgok sincsenek ráhagyva indokolatlanul.

Tudom hogy folyton ezt próbálják itt sugallni, de a kötőfldő nevelés nem a korlátok nelküli nevelést jelenti. És nem lesznek tőle nárcisztikusak az emberek.

Pont azok lesznek nárcisztikusak, akiktől alapvető igényeiket megtagadták (itt nem arra gondolok hogy nem szopizhattak 3 évig), és csak a kielégületlen szükségletüket próbálják betölteni 50 évesen is.

Továbba a kisgyerekes élet normális, hogy főként a kisgyerekről szól, ez ilyen. Nyilván beleőrülni se kell, de az a divat is butaság, hogy mindent úgy kell csinálni mint addig, mert a baba mindenhez alkalmazkodik.

Vannak konkrét kutatások, amik bizonyítják, hogy mikortól képes a gyerek az ilyen-olyan önszabályozásra, mikor képes már késleltetni. Ezek alapján 3-5 éves kor között erre már megérnek.

Amiket leírsz, az nem jelenti azt, hogy nincs határszabás a gyerek életében.

Amikről írsz, azok azt szolgálják, hogy a gyerek érezze a biztonságot akkor, amikor éppen valami bizonytalanság, diszkomfort érzet van benne. Ezeken az érzéseken sokszor a felnőttek maguk sem tudnak túllendülni egyszerűen. Egy 1-2 éves gyerektől meg aki ilyet vár, az sokkal nagyobb kárt okoz neki, mintha 5 évesen is szopizna.

Persze ha anyuka igénye, hogy ne szopizzon már 2 évesen, akkor gyengéden el lehet választani. Erre is vannak technikák, úgy hogy az a gyerek is biztonságosan meg tudja élni az elválással járó esetleges rossz érzéseit. Én se szoptatok már, de nem esik nehezemre elfogadni, hogy barátnőm pl 4 évesen választotta el a lányát.

Az a baj, hogy sokan nem akarják érteni, hogy azok a gyerekek, akiknek az első években ki vannak elégítve az igényei, azok sokkal egészségesebb lelkivilággal indulnak az életben, mint akiknek ignorálták, elnyomták az igényeit és egyedül kellett megbirkózniuk a rossz érzéseikkel.

Na látod ezt pl pont én is írhattam volna, mert a lányom nem szereti a kézenfogva menést. Az úttesten meg kell fognia a kezem, mashol nem etőltetem, még lámpás kereszteződés sem esik az útvonalunkba, nemhogy 4sávos út. Máshol nem voltunk (covid van ugye meg szültem, előtte meg még hordoztam/babakocsiba tettem ha olyan helyre mentünk), nálunk a párom vásárol, tömegközlekedést nem igazán használok, mert innen kb sehová nem éri meg vagy nem is lehet busszal menni, totàl külvárosban lakunk).

A kislányomat lassan kezdem majd közlekedéshez szoktatni, de ugye most van nyitás, eddig kb a kisboltból kinéztek, ha gyerekkel ment be az ember.

Ezért se érdemes összehasonlítani, megítélni másokat, nyilván a belváros közepén máshová priorizálja az ember a közlekedés tanítását.