Mit tegyek, hogyha már nem bírom tovább? A gyerekem anyja beanyukásodott és besárkányosodott.

2 és fél éve vagyunk együtt, van egy másfél éves lányunk.

Viszonylag korán jött a gyerek, de megtartottuk és nem vetette el.

Amióta megszületett a gyerek, azóta pokol az élet. Olyan szinten beszűkült az agya, hogy az már nem igaz.

Minden a gyerek körül forog, ami most már egy határon túlment.

Mindig mindenből ki akar hagyni, csak ő akar lenni a gyerekkel. Magára köti, stb.

Zavarja, hogy tudom nevettetni a gyereket, zavarja, hogy velem jobban elvan. Mindenben korlátoz. Barátnőit is elüldözte magától ezzel a hárpia viselkedésével. Ha játszok a gyerekkel és látja, hogy jól érzi velem magát, akkor egrecíroztat. Van, hogy éjszakás műszakból hazajövök és direkt nem hagy aludni. Csapkodja a hűtőt, bekapcsolja direkt a porszívót. Nem normális a nő.

Már rendesen rühellem, és előre ég a pofám, amikor vele kell menni, mert mindenhol jelenetet rendez. Múltkor a játszótéren veszett össze 2-3 anyukával, mert a játszótéren játszottak a gyerekek, ő meg ott akarta etetni a gyereket, de a gyerekek sikítoztak meg nevetgéltek és mindig elfordult a gyerek és inkább őket nézte, mint hogy evett volna. Ha megmondom neki, hogy nincs igaza, mert a játszótér nem étterem, hanem játszótér, ott belefér, hogy zajonganak a gyerekek, akkor kezdi az ajtócsapkodós, porszívózós, kiabálós műsort. Csak az alkalmat keresi, hogy mikor álljon bele az emberbe, és kezdi ezt a "magamra kötöm a gyereket és órákon keresztül bolyongok a városban" című egyszemélyes monodrámát. Ha utánuk megyek, szégyenít.

Nem lehet sehova se elküldeni, mert a gyerek nélkül sehova nem mozdul.

El akarom hagyni, de ha felezem a fizetésem, akkor vagy ők, vagy én nem élünk meg. Mert 2 háztartást kellene fenntartani. Meg így is keveset enged, hát akkor ha elhagyom.