Mennyire tesz jót egy kislánynak ha az anyja vele hivogattatja mindig az apját aki nem akar törődni a gyerekkel?

Ha az apja le se tojja a gyereke igényeit, akkor hadd gondolhassa már a gyerek, hogy le se szrja, mikor ez az igazság!

Ha apukát érdekelné a gyereke, nem a gyereknek kellene hívogatnia, hanem ő hívná naponta egyszer kétszer MAGÁTÓL és még ÖRÜLNE is neki, hogy beszélnek, menne hozzá látogatni, amennyit tudja..

Az apját nem érdekli a gyereke, ezzel nyugodtan lehet mindenki tisztában.

Egyébként az anya minden eszközzel azzal küzd, hogy a gyerekének jó legyen(legyen apja).. hát szerintem ez csak kicsike mértékben elítélendő. Az apja legyen vele tisztában, hogy akkor is sír a gyereke, ha ő nem hallja! Csak könnyebb nem tudomást venni róla, úgy tenni, mintha nem okozna neki szomorúságot..

Szerintem az apa megérdemli, de elég szemét dolog a gyereket így felhasználni. Másrészt ha azt nézzük, a gyereknek segít felhívni az apját, a gyerek nem tud magától sírni, csak mert mondják neki..

Én azt csinálnám az anya helyében, hogy a gyerek hétköznapi sírását felvenném és továbbküldözgetném az apjának, nehogymár meg kelljen kímélni attól a sírástól a gyerek egyik szülőjét, amit ő okozott neki! Nem is értem..

Az meg tök oké, hogy felhívogatja az apját és a gyereknek adja a telefont, csak az nem, hogy azt mondja "sírj apádnak"..