Mi volt az, amivel a gyereked úgy felidegesített, hogy kiabáltál, ordibáltál vele, vagy megbüntetted, esetleg el is járt a kezed?

Hány éves volt? Általában naponta többször előfordul, talán baba korukban nem volt ilyen csak

5 és 8 évesek

Én nem vagyok álszent, se cukiskodó. Mindig erélyesebben szólok rá a gyerekre, ha nem viselkedik és nem hagy abba valamit. Nem tudok cukiskodni, hogy "Áronka, légy szíves, ne játssz a konnektorral, mert meg fogja rázni a kiskezedet az áram!". Úgyhogy nem tudom, hogy mi volt az és mikor volt az, amikor legelőször kiabáltam vele.

Ordibálás: lehetett 4 éves. Halotti toron voltunk, amikor fogta és fejest ugrott a kerti medencébe. Akkor ordítottam is vele, mert többször elmondtam, hogy a medence közelébe se mehet. (Nem beleesett, hanem nekifutásból ott mindenki előtt beleugrott.

Büntetés: 4 és fél éves volt, amikor mentünk házat nézni, mert házvásárlás előtt álltunk. Pár percig szépen megállt mellettünk, nézelődött. Aztán megkergült. Elkezdte üldözni a kutyákat, letaposta a virágokat futás közben, belenyúlkált a szekrényekbe és behozott egy marék homokot és szétszórta a ház folyosóján. Akkor az volt a büntetése, hogy közvetlenül ez után szégyenkezve hazamentünk, 10 percet állt a sarokba, majd egy hónapig nem mehetett le a játszótérre.

Pofon: nem volt.

Legelőször akkor kiabáltam és ordibáltam vele, amikor 3 éves volt. Amikor főztem, mindig odasettenkedett a hátam mögé és tapsolt egyet. Ilyenkor mindig ordítottam vele, mert egyszerűen nem értette meg, hogy ne csinálja.

Legelső pofont azért kapta 4 évesen, mert amikor néztem a tv-t, odajött és csak úgy minden ok és előzmény nélkül beleharapott a combomba.

Mikor már napjában 1000x mondtam el h ne verje az erkélyajtót az itató pohárral. Ráförmedtem (olyan erővel ütött rá h megijedtem h betöri, és megvágja őt) ez kb 1 éves korában lehetett.

Büntetés 3 évesen volt (csoda h addig nem kellett)

Sokszori figyelmeztetés ellenére beledurvult a játékba (mamával birkózott) rúgott, csapott, végül harapott. Majd mikor a mama ráförmedt elkezdett ordítani. Én erre mentem be.

Na akkor bevezettem a másik szobába, és ott kellett lennie addig még bocsánatot nem kér. Volt egy 45 perces hiszti, majd kijött elnézést kérni.

Büntetésnek nem mondanám de történt ilyen is:

Nagyon rá volt már szokva egy tetrisz szerű játékra. Annyira h úgy jött le a lépcsőn h azt nyomkodta. Megcsúszott, leesett. Én mérgemben fogtam a játékot, az meg repült ki a kertbe (telibe kapta a diófát. Atomjaira tört)

Huh, aktuális, most volt kb. egy hete.

Újabban szokásává vált mindent mindennel be-és összecsomózni. Gatyamadzagját, cipőfűzőket, a húga játékait, random madzagokat, tökmindegy, csak csomó legyen. De úgy izomból. 1000x elmondtam neki, hogy a) ne csinálja; b) vagy ha igen, akkor csak annyira kösse be, hogy ki is tudja kötni. Hát, mintha a falnak beszélnék. És nyilván ha csak ráköt egy madzagot a kilincsre, az pont nem érdekel, de rendszeresen megcsinálja, hogy pl. összeköti a szekrény két ajtajának a fogókáit, akár egy madzaggal/fűzővel, akár a húga valamelyik olyan játékával, amin van madzag, így nem lehet kinyitni a szekrényt. Vagy csak összecsomózza a kicsi játékait szórakozásból. Kikötni meg nyilván nem tudja, így én szórakozok ezzel hetek óta napi szinten x-szer. Megcsinálta azt, hogy a rövidgatyája madzagját odacsomózta a húga kiságyának a rácsához, konkrétan csak úgy tudott onnan eljönni, hogy levette a nadrágját...

Na, a bizonyos utolsó csepp az az volt, amikor a konyhában voltam, ő meg szép csendben összekötötte a konyha és az ebédlő határán a kishúga miatt lévő biztonsági gyerekrács ajtaját. Tehát nem tudtam a konyhából kijönni, és kikötni se tudtam, úgy megszorította, ollóval vágtam le a cipőfűzőt (isten tudja, hol találta). Akkor ott elszakadt a cérna. Nem ütöttem meg, de úgy üvöltöttem vele teli torokból, hogy szerintem a negyediken is hallották (földszinten lakunk...). Közöltem vele, hogy még egy ilyen összecsomózott szart találok valahol, úgy elverem, hogy az apja se ismer rá, amikor hazajön. Meg hasonló szép ígéreteket. Szegény nem tudta, hova fusson előlem :D Persze utólag éreztem, hogy túlzás volt, de ott nagyon elgurult a gyógyszer, hogy itt vannak ketten velem egész nap, és akkor még hetek óta ezzel a csomózgatással kell szarakodnom pluszban napi szinten, mert ő csak bekötni tudja, ki nem.

5 éves fiú. Amúgy nem lehet rá egy szavam sem: okos, értelmes, szófogadó gyerek. Sosem voltak földhözvágós hisztijei, kiborulásai, abszolút jó természete van. Megütnöm sem kellett még. De ezzel kiidegelt nagyon durván. Hozzáteszem, azóta nem csinálta (eddig)...

Nagyfiamat 4 évesen vágtam pofon, amikor teljes erővel elkezdte ütni, rúgni, harapni és karmolni a nagymamáját, pedig ő csak meg szetette volna vígasztalni mert a fiam leejtette a fagyiját. Mondta is neki, hogy ne sírj kicsim, veszek mégegyet, de a fiam úgy begőzölt, hogy nekiesett. Se előtte se utána nem volt ilyen dühkitörése.

Üvöltés. Hú, szerintem a fél kerület hallotta. Harmadik csemete 3 évesen akkor már a héten negyedszer kente ki a pelus tartalmával a gyerekszoba falát... Elpattant a cérna nálam rendesen. Soha többet nem csinált ilyet.

Büntetés az sokszor volt, mert eleven gyerekek, de nálunk a büntiszék vált be, tehát nem volt szükség ennél durvább büntetésre.

Már 2 évesen büntetve voltak, ha hisztiztek. Mehettek a büntiszékbe és annyiszor 10 percet ültek ott, ahány évesek voltak.

Kiabálás sok volt, mert én se tudok cukiskodni, mint az első válaszoló.

Ordibálás is sok volt.

Első gyerek 4-5 éves lehetett, amikor először úgy ordibáltam vele, hogy megrettent. Édesanyám engem mindig arra tanított, hogy amikor megkapom a fizetést, akkor első dolgom legyen befizetni a csekkeket, számlákat. Ha ez megtörtént, utána jön a gyerek, és csak utána én. Ez így is volt az életemben mindig is.

Mentünk a boltba, először a gyereknek vettem meg, ami kellett. Ruha, cipő, táska, stb. Utána jöttem én. Vagyis csak jöttem volna, hogyha nem játszotta volna el azt, hogy ő fáradt. Fetrengett a próbafülkénél, a padon, dörgölte a szemét. Előtte strandon voltunk, biztos a víz kiszívta az erejét, menjünk akkor haza. Hazamentünk, a gyereknek semmi baja nem volt, még le akart menni játszani a játszótérre. Na akkor begurultam. Szidtam még a qrva anyját is (aki nem mellesleg én vagyok). Megkérdeztem tőle, hogy nem szégyelli-e magát, hogy kijátszott, becsapott, átvert? Mert addig, amíg neki megvettük a cipőt, ruhát, táskát, addig nem volt fáradt, következtem volna én, erre fáradt, most meg amikor focizni kell, akkor meg nem fáradt. Az egész városba elhallatszott szerintem.