Megbántad ha kényelmi okokból nem vállaltál/tatok gyereket, de már korotokból fakadóan késő?

A tesóm.

O mar 48 éves nem lett gyereke.

Most tőlem var egy gyereket hogy tudjon babázni..megbanta nagyon de már így alakult.

Egy percig sem!

Volt és van életem, nem kellett idegeskedni a gyerek miatt, végig tudtam aludni minden éjszakámat, meg tudtam valósítani a terveimet.

...az viszont más lapra tartozik, hogy vannak "lízingelt" gyerekeim, a párom előző házassága által, és imádom őket.

A volt főnököm.

Eddig pasiról pasira ugrált csoda, hogy most évek óta van normális kapcsolata.

Mindenkit kihasznált és utána kidobott.

Most 45 éves és 5 éve próbálkoznak. A lombik sem volt jó. Az örökbefogadással pedig az a baj, hogy 3 éves korig szeretnének örökbefogadni de azt mondták, hogy mire találnak egy megfelelő gyereket addig lecsúszhatnak róla az életkoruk miatt. Ez lehet több év is. Folyamatosan elvetél.

Megértem őt de ha a munkahelyen valaki terhes lesz kénytelen hamar táppénzre mennie mert kicsinálja idegileg őket.

Elég borzasztó de az is amit csinál.

Nem bántam meg, nincs szükségem gyerekre.

Van életünk: utazunk, túrázunk, csomó élményt szerzünk és nem abból állnak a napok, hogy egy kölyök csüng rajtunk, követel, szrni nem lehet tőle elmenni nyugodtan, stb.

A párom néha szeretne, de ő nem apa-típus.