Mitől akadtok ki a legjobban, amit a gyereketek csinál? Hány éves?

1 év 4 hónapos a gyerekem. Attól akadok ki a legjobban, hogy amikor háttal állok és síri csend van, akkor ordít egy nagyot. Olyankor mindig úgy megijedek. A helyzetet csak fokozza, hogy utána a képembe vigyorog.

Nem kiabálok vele, mert még kicsi, csak magamban dünnyögök.

Mostanában a piszmogástól. Piszmog a kajával, piszmog az öltözéssel, a fürdéssel, a fogmosással, mindennel. Minden 2-3-4x annyi ideig tart, mint amennyi indokolt lenne, mert mindennel foglalkozik mindig, csak épp azzal nem, amivel kéne.

Illetve elkezdett visszabeszélni is újabban. "Sajnos" sok időt tölt a mamáékkal (anyósomékkal) - azért az idézőjel, mert nagyon szeretem őket, jó a kapcsolatunk, a fiamat is imádják és viszont. De ők elnéznek neki mindent, mi meg az apjával hát marhára nem. Ebből néha konfliktus van, amikor nem tudja hol a határ, de nem mondanám problémának, tudjuk kezelni. Amit elsőre írtam, az sokkal idegesítőbb. 5 éves fiú, most megy majd nagycsoportba. Amúgy imádniváló, okos, jófej kisfiú, nem panaszkodhatok rá, valószínű rengetegen örülnének, ha csak ennyi "gondjuk" lenne a gyerekkel.

6 és 4 éves fiaim vannak.

Napestig lehetne sorolni, amivel kiakasztanak, de a leglényegesebbek ezek:

A folyamatos veszekedésiktől, vitáiktól, verekedéseiktől már a plafonon vagyok. Amikor az egyik megkérdezi a másiktól, hogy nem játszanak-e együtt, már akkor tudom, hogy ebből megint balhé lesz, amikor még el sem kezdtek játszani.

Azt sem szeretem, amikor azt hiszik, hogy kivételezek a másikkal. Például az oviba, ahova járunk, ott a kiscsoportosok és a középsőcsoportosok reggel 8 utánra mennek, a nagycsoportosoknak meg 7:15-7:30 között már ott kell lenni az iskola miatt, hogy megszokják az iskolát. A nagyot viszem, a kicsit meg hagyom aludni. A nagy pedig hisztizik, hogy a kicsit miért hagyom aludni.

Vagy hogy a fordítottjára is mondjak egy példát: a nagyot el szoktam engedni a kisboltba egyedül, ami tőlünk 100 méterre van. Az úton sem kell átmenniük. A kicsi is mehet vele, hogyha fogják egymás kezét. Viszont a kicsit nem engedem egyedül, és hiába mondom neki, hogy azért, mert ő csak 4 éves, a testvére meg már 6, így se érti.

4 gyermekem van: 8 éves lány, 5 éves fiú, 3 és fél éves lány, 2 éves fiú.

A 8 éves lányommal az a bajom, hogy nehezményezi azt, hogy neki iskolába kell járnia, iskola után pedig tanulnia kell (van egy idióta matek tanárja, aki mindig mindennapra, még hétvégére is sok házit ad, így van, hogy akár 2 órát is ott kell ülnie leckét írnia). Plusz ugye van még neki olvasás is, 3x kell elolvasnia azt, amit a tanár kijelölt és nekem pedig alá kell írnom, hogy elolvasta. Mindig ezen megy a vita, a veszekedés, mert nem érti, hogy nem ő az egyedüli, aki iskolába jár, és a testvérei is fognak iskolába járni. Meg ugye amit a 4-es írt, az nálunk is megvan: a nagylányomnak 6:30-kor ébresztő van, a nagyfiamat és a kislányomat hagyom aludni 8-ig, amiért megint veszekedés, vita, hiszti a válasz.

Az 5 éves fiammal kapcsolatban arra akadok ki a legjobban, hogy nagyon kis izgága, mindenre felmászó gyerek. Volt, hogy felmászott a szekrény tetejére. Meg újonnan azt szokta csinálni, hogy a spájznál lévő ajtófélfán kifeszíti kezét lábát és felmászik. Lejönni csak úgy tud, hogyha leugrik, de az se sikerül sokszor. Múltkor is ráugrott egy zsák szilvára és összenyomta. Meg amikor megyünk a városközpontba, akkor az üzletekhez, boltokhoz, bankokhoz mindig 2-3 lépcső van előtte. Na oda is mindig felmegy, ezzel zavarva a ki- és bejövő embereket.

A 3 és fél éves kislányom azzal akaszt ki a legjobban, amiért meg tudnám csapni, hogy amikor főzök, mosok, teregetek, vagy csak úgy elkalandozik a figyelmem, mindig odajön és tapsol egyet. Múltkor pucoltam az ablakot, létrán álltam és tapsolt egyet, én meg leborultam. Akkor nagyon kiabáltam vele, talán Arizonáig elhallatszott. Ez volt kb. 2 hete, azóta nem csinálja.

A 2 éves fiam azzal akaszt ki a legjobban, hogy verekszik, harap, rúg, vág. Első gyermekem szülése után kihullottak a fogaim nagyrésze, így lecsiszolták a meglévő fogaim és arra rakták rá. A kisfiamnak sikerült úgy szájbarúgnia, hogy azóta mozog a fogsorom.

Lassan 3 éves lányom a hisztijeivel borít ki. A legnagyobb baj, ha nem arra megyünk amerre szeretne.

Ilyenkor sikít, de valami brutális módon. Más gyereket is hallottam már hisztizni, de az mellettünk suttogásnak tűnik. Apuka zenész,ő magyarázta el, hogy azért ilyen hangos a kisasszony, mert idejekorán megtanulta hogy hangot képezni tüdőből is lehet, nem csak torokból (ezt a technikát alkalmazzák az operaénekesek is).

Ha bevágja a hisztit, akkor torka szakadtából üvölt és megpróbál a másik irányba elfutni. Ilyenkor nem segít rajta se nyugtatás, se kiabálás,se terelés, se türelem. Felveszem kézbe és hazáig cipelem, miközben zeng a lakótelep tőlünk. Nagyon megalázó helyzet. Kaptunk már jónéhány beszólást ez miatt.

Én is több kötetes regényt tudnék írni, hogy mivel borítanak ki a gyerekeim, de inkább csak azokat írom le, amikért a legjobban kiakadtam.

A legnagyobbik lányomnak egy időben az volt a szokása, hogy amikor mérges volt, mert nem sikerült neki valami, akkor mindig engem vagy az apját hibáztatott. Például ha kikötődött a cipője, akkor én voltam a hibás, hogy miért nem tanítottam meg rendesen cipőt kötni.

Egyik reggel ugyanúgy bejátszotta ezt, amikor fordítva vette fel a nadrágját. Dünnyögött, csapkodott és flegmán odavágta, hogy "Köszönöm szépen, hogy nem szóltál, mert rosszul vettem fel!". Elengedtem a fülem mellett. Majd megint mondta, kicsit flegmábban, és kicsit hangosabbak ugyanazt elmondta. Majd harmadjára belekiabált az arcomba, hogy köszöni szépen, hogy nem szóltam azért, mert fordítva vette fel. Ekkor felpattantam és lekevertem neki egy taslit és kiabáltam vele, hogy engem nem az utcáról szedett fel, hogy ilyen kioktató hangnembe szóljon oda nekem többször is és még egyszer meg ne halljam, mert csúnya világ lesz.

Második gyerekem azért borított ki, mert amikor 12 éves volt, én és az apja dolgoztunk, akkor fogta magát és elment a kisbarátjához minden bejelentés nélkül. Hozzáteszem nem engedtük volna el, mert a lánynak, a nővérének és az anyjának is híre volt a városban. Nem is akármilyen. Akkor csak kiabáltam vele.