Mitől akadtok ki a legjobban, amit a gyereketek csinál? Hány éves?

A fiam elmúlt 2 éves azt hittem kinövi a csípést, ütést dobálást, most is van egy mokeszom az ivókulacsát vágta hozzám csak úgy játékból. Még reggel volt csukva volt a szemem és egyszer csak a semmiből jött a kulacs.

A másik az, hogy elszaladgál ha hívom és sehogy nem lehet meggyőzni, hogy ne tegye.

11 éves fiam rendszeresen azzal táncol az idegeimen, hogy amikor megkérdezem, hogy milyen sötét ruhája van, amit ki kell mosni, mindig az a válasz, hogy nincs semmi, majd amikor lejár a mosógép, rakom bele a ruhákat a szárítógépbe, akkor jön oda, hogy "Anya! Ki kellene mosni a sötétkék mezemet meg a fekete sportzoknimat." Na akkor pattanásig feszülök. Ráadásul kiskamasz, kezd visszabeszélni is.

8 éves lányomnál akkor szokott elszakadni a cérna, amikor sír, hisztizik, hogy neki nincs egy gönce se és nem tud mit a játszótérre felvenni. Vérbeli nő már mosz 8 évesen, szereti a kiegészítőket, táskákat, új ruhákat. Neki az új ruhs is csak addig új ruha, ameddig egyszer felveszi. Utána megy a hiszti. Aztán ha összeveszek vele, mindjárt talál magának egy göncöt, amikor befenyítem, hogyha 5 percen belül nem hagyja abba, akkor nem mehet le a játszótérre.

Legkisebb fiam, aki 6 és fél éves, azzal borít ki, hogy mindenről későn szól. Este 9-kor jut eszébe, hogy holnapra az oviba préselt faleveleket és gesztenyét kell gyűjteni, mikor kijövünk a boltból, akkor jut eszébe, hogy kell neki jégkrém.

Nálam mindig a hajas téma veri ki a biztosítékot. 10 és 8 éves lányokról van szó.

A 10 éves lányomnak gyönyörű, popó alá érő vastag haja van. Mindenki megdicséri, hogy milyen szép és milyen hosszú haja van. Viszont a reggelek kész rémálmok. Hátul mindig úgy összeáll a haja, hogy én alig bírom kifésülni. Pedig már a legdrágább fésülést segítő szert is vettem a hajára, de az se segített. Befonom, bekontyozom, felkötöm, akkor is összeáll. Viszont levágatni meg nem akarja.

A 8 éves lányom sajnos nem volt olyan szerencsés, mint a nagyobbik, ő nem az apja felőli nagyanyja, hanem az én csúnya, vékonyszálú hajamat örökölte sajnos. Neki a vállától 3-4 cm-rel hosszabb a haja. Folyamatosan hisztizik, hogy neki hosszú haj kell, de 1. Lassan nő neki, és mire megnő egy centi, le kell vágatni belőle 2-3 centit, mert törik, 2. Vékonyszálú, kevés haja van, amit nem érdemes megnövesztenie.

Hát igazából minden életkorban mással idegesítettek.

Amikor 2-3 évesek voltak, akkor a folytonos hisztikkel, kiabálásokkal, veszekedésükkel akasztottak ki.

5-6 évesen azzal, hogy nem fértek meg egymás mellett.

7-10 éves korukban ment a nyafogás, a vergődés a házi feladat meg a tanulás miatt (sok házit adtak nekik a tanárok, főleg matek tanár és angol tanár, még szünetben is házit adtak).

10-14 évesen ment a veszekedés, civakodás egymás ruhái miatt.

14-18 évesen ment a lázadás, pasizás, körömlakk, géllakk, hajfestés, smink miatt a hiszti.

24, 15 és 13 éves gyerekeim vannak.

A 24 éves lányom 15 éves korában úgy kiborított, hogy tehetetlenségemben megvertem és megrángattam. Rossz társaságba keveredett. Az akkori barátai mondták neki, hogy nem mer a boltból lopni, mire mondta a lányom, hogy mer. Erre ők rákontráztak, hogy úgyse mer és ha annyira nagy a szája, akkor mutassa meg. A lányomnak hiába ott volt a zsebében a pénz, fogta, bement a boltba és lopott. Természetesen lebukott. Jött a rendőrség, értesítettek engem is. Ráadásul azért volt ciki, mert anyám régen abban a kisboltban dolgozott. Akkor igen, megtéptem, megrángattam és lekevertem neki 2 pofont.

15 éves lányom pedig nagyon felhúzott, ami 2 hete volt. Kiderült, hogy már 1 éve van barátja és nekünk nem szólt semmit se, eltitkolta. Eleinte kiabáltam vele én is meg az apja is, aztán kellett 15-20 perc, míg mindketten lenyugodtunk. Leültettük, kikérdeztük, hogy miért nem merte elmondani, stb. Megbeszéltük, és most hétvégén fog majd jönni hozzánk a fiú.

A 13 éves fiam mindig is beszólogatós, nagyszájú kisember volt, csak most még beszólogatósabb, mert kamasz. A nagyobbik lányomnak van egy 2 éves kislánya. Én sok mindent megengedek az unokámnak, amit nem lenne szabad, mert ha ott megszokja nálunk, akkor otthon is azt fogja csinálni, ami ellen tudatosan próbálok tenni.

A nagyobbik lányomnak szólt be. Ugyanaz lejátszódott, én megengedtem neki valamit, amit otthon az édesanyja és az édesapja nem enged meg neki, mire a nagyobbik lányom (teljesen jogosan) kiakadt, hogy már többször szólt emiatt, és nem kellene megszegnem, amit mond, mert ő a gyerek anyja. Erre a fiam odaszólt a lányomnak, hogy "Azért akar idejönni, mert legalább itt kap egy kis szeretetet, nem úgy, mint otthon nálatok.". Ezek után a nagyobbik lányom és a fiam majdnem egymásnak mentek, az unokám elkezdett sírni, mert kiabáltak egymással, mitöbb, ordibáltak. Akkor igen-igen elbeszélgettem a fiammal, ami veszekedésbe torkollott át, mert támadásnak vette.

Sok van, amivel kiakasztanak, és ahogy az egyik válaszadó leírta: minden életkorban más miatt. Én mostani példát írnék:

16 éves ikreim vannak: fiú és lány.

A lányomnak most lett barátja, lassan két hónapja együtt vannak. Eleinte ment a vita, hogy mutassa be, mert más családoknál már az első hét után bemutatja a gyerek a párját. Ő azért nem akarja bemutatni, mert még friss a kapcsolat, és majdcsak fél év után akarja,mert ameddig nem komoly, addig nem akarja, hogy hozzánk jöjjön. Amivel most már egyetértek, teljesen helyénvaló, és elfogadom az álláspontját, véleményét, de eleinte hevesen reagáltam le.

A fiam pedig féltékeny a lányomra. A lányom sportol versenyszinten, és benne szokott lenni a helyi újságokban, amire a fiam rendszerint féltékeny. Mindig elmondom neki, hogy rá is nagyon büszke vagyok, de mindig jön azzal, hogy hazudok neki, meg ez nem így van.