Mit csináljak, hogyha szégyellem az egyedülálló anyaságot?

Áh nem kell pszichológus, csak pozitív tapasztalat. Én is egyedül vagyok a gyerekkel, de tök büszke vagyok, mert nem maradtam szr kapcsolatban kényszerből, illetve nem ugrom szr kapcsolatba kényszerből, pedig sorbanállnak a férfiak, hogy egyedülálló(csinos, vékony, értelmes) nővel alakítsanak ki kapcsolatot, de nem érzek semmit irántuk, így nem megyek bele semmibe. Sokkal "többre" tartom magam, mint azok, akikről tudom, hogy szr a házassága mégis benne vannak, általában pénzért(igen férfiak, ezért vannak benne a nők), meg kényelemből(aki elintéz nekik ezt azt), meg félelemből.. :)

Nem tökéletes az életünk, de közelebb áll ahhoz, mint azoknak, akiknek a gyereknevelésen kívül még egy szr kapcsolat terhét is el kell viselniük.

Én is szomorú vagyok néha, hogy egyedül vagyok, de aztán mérlegelem a lehetőségeimet, és rájövök, hogy ez a jelenlegi legkevésbé rossz. Ha nem kellesz másoknak, az nem a gyerek miatt van. Én nem ismerek olyat, akinek irigylem a kapcsolatát.. te igen?

Én is 2 el értek egyet.

A 3as rohadt fusztralt lehet.