Kertes házban vagy emeleti lakásban (most nem panelra gondolok) érdemesebb gyereket nevelni?

Kertes házban, és ezzel együtt értek azzal egyet, hogy nem helyettesíti a játszóteret és az ott szerezhető szocializációs élményeket.

De főleg jó időben, lehet hogy a játszótéren voltunk délelőtt egy órát, de kimegyünk még délutáni alvás után is a kertbe, sőt nyáron akár még vacsora után is. Vagy hétvégén még fél óra van az ebédig, és kimennek addig apával egy kicsit. Játszóra menni ennél komolyabb logisztika.

Az, hogy biztonságosabb-e a kert, mint a közpark, már kertje válogatja.

A kerteshaznal gondold át, hogy a gyereket max az első 3-4 évben köti le, hogy egyedül homokozik otthon. Később a társaság kell neki. Plusz vannak gyerekek,akik marhára nem elvezik a kinti játékot, inkább a szobában foglalatoskodnak.

Plusz a kertes ház fenntartása, rendbentartasa jóval több pénz és idő.

Ha van pénz kertes házra, nyilván az a jobb, nem csak neki, de nektek is. Panel meg más lakás között meg pont az a különbség, hogy lakótelepeken egymást érik a játszóterek, iskolák, óvodák.

Nem attól lesz jobb a gyereknek, hogy téglából van a fal...

"Ha van pénz kertes házra, nyilván az a jobb, nem csak neki, de nektek is."

Vagy nem. A kerteshazzal munka van ám. Nem mindenki élvezi az utcaseprest meg a levelgyujtest ősszel, a holapatolast telen....

Persze, hogy a saját kert jobb, mint a közös.

Mi 5-6 évig laktunk úgy egy házban, hogy mögöttünk volt egy ház. Mivel az udvar végébe volt mindkét ház, ráadásul egymás mögött, így ha akartuk volna, se tudtuk volna normálisan elválasztani a kertet két egyenlő részre úgy, hogy mindkét család ki tudjon menni a kapun. Folyamatosan ment a vita, hogy ki hova álljon a kocsival, ki focizhat, kosarazhat az udvaron (együtt játszani nem tudtunk/akartunk, mert folyton veszekedtek a szüleink meg mi is).

Ha kertes házban akartok élni, akkor mindenképp különálló házat vegyetek saját kerttel.

Szerintem a kert sokkal jobb, mint egy park, vagy játszótér. Néha kell a játszótér is kortárs kapcsolatokkal, de ha ki akarnak menni a gyerekek focizni, vagy valami, akkor mégiscsak jobb a kert, mint mondjuk a köztéri betonos focipálya, ahol másokkal is kell osztozkodni.

Kertesben.

Hogy miért??

Ha játszóra kell menni, oda már készülődni kell. A kertbe akár egy szál fürdőruhában kócosan is kimentem vele vagy a leevett ruhájával, mert senki sem lát. Játszótérre akármilyen közel van már vacakolni kell, ez nem mindig praktikus. Minekünk van kert, szülés előtt költöztünk ki a belvárosból, de járunk játszórtérre is, de nem annyit. Gyakran de úgymond nem kötelező.

Másrészt van neki saját trambulinja, medencéje stb, akár este 8kor is tud még egyet ugrálni, játszótéren nyilván nem.

Covid alatt amúgy is zárva voltak sokáig azok is.

Nekem szempont, hogy van kutya, tehát állat mellett nő fel, és tud kertészkedni is, szerintem ez a 2 nagyon jót tesz egy gyereknek. Látom rajta milyen bátor az állatokkal meg minden.

Aztán meg amúgy is mennyi kérdés van itt, hogy lakásban az is baj, hogy a gyerek sír vagy járkál, öregek rémisztgetik a gyereket, meg kiabálnak vele meg ilyenek, heti szinten van egy ilyen kérdés itt is. Kertesben nyugton vagy jobban, nincs az hogy ha te hajnal 2kor szívod a gyerek orrát a porszívóval akkor másnap keresztre feszítenek..

Ahogy nő jöhetnek a kis barátok, én speciel egy lakásba nem szívesen invitálnék gyereksereget, de kertesbe pl majd jobban jöhetnek barátok is.

Teljesen más kertesben nevelni gyereket, jobb, ez tény.

Oké, oké panelban is fel lehet nőni, de jobb a kertesben , ez egy tény.

Mi egy 40 nm-es budapesti kis lakásban laktunk, ha oda született volna a lányom én sírva fakadtam volna. Eladtuk és vettünk az agglomerációban egy 110 nm-es kerteset. A lányom szobája 30 nm... Durva belegondolni, hogy majdnem akkora volt a lakásunk kompletten :D